Textus: János ev. 4:7-10. A kapcsolatteremtés törvényszerűségei a bibliai történet nyomán.

Jézus a kapcsolatteremtő, hogyan teremtett kapcsolatot, hogyan szerezte meg a másik ember bizalmát?

Jézus nagyon fáradt volt, hosszú út, sok gyógyítás állt mögötte, szeretett volna pihenni, és szomjas is volt, de nem volt vize. A három részre osztott országban egy zsidó ember messze elkerülte Samáriai területét, ami középen volt, nem így Jézus. Ő félre tudta tenni kora szokásait, szabályait is, ha emberi életről volt szó. Nem kategorizált, nem volt benne előítélet. Sőt Ő kezdeményezett egy beszélgetést az asszonnyal, ami nem volt szokás abban a korban, és a közeledése meglepődést váltott ki, egyfajta rácsodálkozást. „Ha ismernéd az Isten ajándékát…”

Az asszony nem véletlenül ment a tűző napon, délben a kúthoz, nyilván nem akart találkozni senkivel. Jézus felkeltette az asszony érdeklődését, mert élete hiányára rámutatott, aki rádöbbent, milyen felelős a saját élete alakulásáért.

Jézus felhívta az asszony figyelmét a biblikus gondolkodás fontosságára, a tudatos Isten követésre, és reményt sugall az újra kezdés lehetőségéhez, a megváltozott élethez. Az asszony felismerte a Jézusban adott lehetőséget, így lett az egyéni lelkigondozásból csoportos gyógyulás, mert haza szaladt, és meghirdette mindenkinek a változás lehetőségét, és szükségességét.

Az asszony „életben maradt”, mert Jézussal találkozhatott, beszélhetett. Így lehetünk mi is Jézust közvetítők, „életben tartók” mind ahhoz, aki hozzánk fordul. Tegyük félre előítéleteinket, szokásainkat, fáradságunkat. Merjünk kezdeményezők lenni, ám csak nagyon finoman, mert minden emberi lélek törékeny. A minőségi kapcsolathoz idő, türelem kell. Jézusnak meg volt.

(Írta: dr. Révész Jánosné lelkész, misszióvezető)