A válságkommunikáció alapvető feladata, hogy
• gyors,
• pontos,
• hiteles és
• megbízható
információ biztosításával megoldja a működési zavar kommunikációs problémáit.

A válságkommunikáció az a folyamat, amelynek keretében a működési zavar leküzdését szolgáló hírek, üzenetek, információk, vagyis „kommünikék” továbbítása történik.
A folyamat során a válságstáb szándékosan kialakított információját (üzenetét) kódolja, ezt megfelelő
csatornán, közvetítő (médium) útján eljuttatja a célközönségnek, amely dekódolja (megérti), majd – az előzővel azonos lefutású akcióval – válaszol, vagy esetleg megtartja az információt magának, miközben az a cselekvését befolyásolja (jó esetben a válságstáb céljainak megfelelően

A fenyegetés felismerésének „feltételei”:
      bizonyos intelligencia
      előismeret

      lehetőség (pl. a gyermek megégeti magát è óvakodik a tűztől)
      helyzet önmagában nem vált ki félelmet è félelem kialakulása: felismerés, hogy nem tudjuk
ellenőrizni, illetve uralni a helyzetet

Nem a fenyegetettség mértéke döntő a félelem kialakulásában, hanem az önbizalom alakulása a
helyzettel szemben: Képesek vagyunk-e úrrá lenni rajta, vagy sem? (l. amerikai katasztrófafilmek,
háborúsfilmek: „meg tudjuk csinálni!”; „csak mi tudjuk megcsinálni!” è

A tudat, hogy képesek vagyunk, csökkenti a félelem érzését, a tehetetlenség fokozza!!

A leküzdés stratégiája: emberi törekvés veszélyhelyzetben:
1. megváltoztassa a helyzetet – megoldja a problémát
2. a reakciót jobban kontrollálja és a negatív pszichikai hatásokat csökkentseê
Ø testi és pszichikai károsodás elkerülése
Ø destabilizáció megakadályozása fenyegető helyzetbenê
3 különböző viselkedési forma áll rendelkezésre:

• tolerancia (tűrés) passzív cselekvési forma: hamar elmúlik a veszély”
  „annyira kilátástalan a helyzet, hogy fölösleges bármit tenni”
•  kontrollálás (irányítás) aktív cselekvési forma: „aktív: megkíséreljük a veszélyt magát és káros következményeit a minimálisra csökkenteni
• rezignáció (beletörődés) passzív cselekvési forma
  
  

A kontrollálás esetében 3 mechanizmus működik:
(az egyik stratégia kudarca aktiválja a következő fokot)

1. gondolati illeszkedési mechanizmus

felismerés – meggondolás – tervezés – cselekvés: ha a veszély túl nagy, gondolati úton vonja ellenőrzés alá a veszélyt

2. elfojtó-megtagadó mechanizmus

elfojtó-megtagadó mechanizmus: ha a gondolati stratégia nem vezet sikerre elfojtó-megtagadó
mechanizmus : a veszélyt vagy átértékelik, vagy elferdítikè
a személy nem oldja meg a problémát, hanem strucc-politikával nem vesz róla tudomást!!
Pl. figyelmeztető jelek szándékos figyelmen kívül hagyása  veszély letagadása:
       – „ilyen velünk nem történhet meg” mágikus gondolkodás
       – „a hatóságok úgyis megoldják” vak bizalom
       – „XY felelős vezető a vétkes a történtekért” bűnbakkeresés  (ez a magatartási forma akaratunktól függetlenül kerül felszínre!! Ez a magatartási forma célszerűtlen, mert nem járul hozzá a veszélyhelyzet megoldásához + túlzott mértékben fokozza a félelmet

3. emocionális (érzelmi) reakció ha a veszély rendkívüli gyorsasággal alakul ki, óriási méreteket ölt, az irányító szerepet az emóciók veszik át:
      a magatartás egyre primitívebb lesz: fejveszett menekülés vagy tetszhalott állapot – mint
védekezési stratégia értelmetlen, és nagyfokú önveszélyeztetés
     nem a tudat, hanem az érzések irányítanak
     az emocionális reakciók katasztrófahelyzetben ritkán lépnek fel, háborúba relatíve gyakoriak

(in: Dr. Barlai Róbert – Kővágó György: Válság- (katasztrófa)kommunikáció. Tanulmányok és szemelvények. pp.25-28.)