Érzelmi jelek

A tinédzserek lehetnek rosszkedvűek. De nem minden mélabús viselkedést kezelhetünk úgy, mint a tinédzser kor sajátosságát. Van több olyan szokatlan és extrém érzelmi segélykiáltás, ami arra utalhat, hogy a tinédzsereink reménytelenséggel, depresszióval vagy öngyilkossági gondolatokkal küzdenek.

Az első olyan klasszikus tünet a depresszió. Ha a depresszió hetekig fennáll, mindenképpen orvosi/lelkigondozói segítség kell kérni!

A normális és megszokott tevékenységektől való indokolatlan visszahúzódás a második segélykiáltás. Amikor a tini hirtelen elkülönül a barátaitól, a családjától, a tárgyaktól vagy tevékenységektől, amik addig az életének nagy részét képezték, akkor mindenképpen gyanakodnunk kell valamiféle lelki problémára. A depressziós vagy öngyilkosságra hajló fiatalok hirtelen állandóan egyedül akarnak lenni, vagy bezárkóznak a szobájukba.

A tipikus “vihar előtti” átmenet, amikor a fiatal kedve hirtelen és drámaian javulni kezd egy hosszabb és mély depresszió után. Pszichológusok azt mondják, hogy ez egy nagyon veszélyes időszak, mert innentől kezdve kialakul egyfajta “békesség” a tinédzser lelkében, mert meghozták a végleges döntést. Izgatottak, mert úgy érzik, végre megtalálták a megoldást a problémáikra, és a fájdalmaknak nemsokára véget tudnak vetni. Azoknak a szülőknek nagyon kell figyelniük, ahol a gyermeknek hosszú depressziós múltja van, majd túl hirtelen látszik nagy pozitív változás a hangulatában.

Fizikai jelek

Egy hozzáértő szemű lelkigondozó már ránézésre meg tudja mondani, ha a tinédzser depressziós, vagy öngyilkosságra hajlamos. Ez azért lehetséges, mert a depressziónak szemmel látható, fizikai tünetei is vannak. Ilyen a folyamatos hasfájás, fejfájás és az állandó fáradtság illetve kimerültség. Ha hirtelen a fizikai megjelenés gondatlanná válik olyanoknál, akik korábban adtak magukra, ha a hanyagság és az igénytelenné váló személyi higiénia lesz jellemező rájuk, az szintén azt jelentheti: “Minek törődjek vele? Velem sem törődik senki.” Azok a fiatalok, akik pocsékul érzik magukat, néha pocsékul kezdenek kinézni.

A megszokott étkezési szokások hirtelen megváltozása, vagy akár az alvási szokásoké szintén a baj jele lehet. Az öngyilkosságra hajlamos tinédzserek hirtelen többet alszanak és kevesebbet esznek, mint korábban.

Végül a testbeszédük is kifejezi a lelki problémájukat: nem tudnak koncentrálni, idegesek és izgágák lesznek, mint akik “be vannak sózva”. Másrészről az “őgyelgés”, a “bambulás”, az állandó álmodozás szintén jellemző tünete lehat annak, hogy valamilyen lelki fájdalmat nem tud feldolgozni a fiatal.

Viselkedésbeli jelek

Akik depresszióval és öngyilkossági gondolatokkal küzdenek, néha furcsa és ijesztő, a megszokottól teljesen eltérő és új viselkedési formákat vehetnek fel.

A balesetveszélyes viselkedés lehet tudatos vagy nem tudatos figyelem-felkeltési szándék a tiniknél, akik elkeseredetten szeretnék, ha valaki végre felfigyelne rájuk. A fiatalok, úgy érzik, hogy el vannak zárva a többiektől, és ha baleset éri őket, akkor legalább kellő figyelmet kaphatnak. Ez a kiáltás nem csak figyelemért, hanem segítségért is kiált.

A maguk túljátszása, a melodramatikus viselkedés egy másik általános figyelemfelkeltő jel. Emlékszem egy lányra, aki mindig úgy viselkedett, mintha nemsokára itt lenne a világvége. Amikor úgy érezte, hogy a barátai mellőzik, gyorsan a “színpadra állt” és úgy viselkedett, mint egy rossz színésznő, aki valami halálos krízisben van. Nem tartott soká, hogy a barátai kiismerjék és “dobják”. Ahogy aztán ez a fantáziavilág összeomlik, tovább kell állnia, és olyan baráti kört keresni, akik úgy reagálnak, ahogy ő szeretné. Szomorú, de ez is egy kiáltás volt figyelemért, a szeretetért, a törődésért, egy olyan lánytól, akit az édesapja érzelmileg elutasított, depresszióban hagyta, és aki emiatt értéktelennek érezte magát.

A hirtelen erőszakossá és agresszívvá váló viselkedés szintén egyértelmű jele, hogy valami nem jól működik. Némelyik öngyilkosságra készülő gyerek verekedik, ordibál, tárgyakat tör össze vagy dobál az egyre gyakoribb dührohamok közepette. Némelyiküket hirtelen megigézik a durva videó játékok vagy az erőszakos filmek. Némelyikük fegyvert vásárol, vagy megpróbál készíteni.

Nagyon sok öngyilkosságra hajlamos fiatal éli úgy az életét, hogy gyorsan vezet, veszélyes fegyveres játékokban vesz részt, vagy életveszélyes játszmákat játszanak autóval vagy kerékpárral (szembe mennek egymással, és az a gyávább, aki elrántja a kormányt). Minden ilyen magas kockázatú tevékenység figyelmet érdemel.

A felszínes alkalmi szexuális kapcsolatok is csak arra valók, hogy csillapítsák az erős depressziós érzéseket. Azok a fiatalok, akik értéktelennek, szeretetlennek, vagy elutasítottnak érzik magukat, szeretetet és elfogadást keresnek a szexuális intimitásban.

A drog és alkoholos befolyás is hozzájárulhat az öngyilkossághoz. Ezek a szerek a felelősek az öngyilkosságért azzal, hogy súlyosbítják és felnagyítják a negatív depressziós érzéseket.

Ha hirtelen lázadóvá és tiszteletlenné válik a tinédzser a szülők felé, a tanárok felé vagy más tekintélyek felé, szintén jelezheti, hogy a gyerek úgy döntött, a saját kezébe veszi az életét. Innentől kezdve többé “nincs szüksége” azoknak a bölcsességére és tanácsára, akiket előtte tisztelt.

A jegyek romlása és az iskolakerülés sem szokatlan, mert ilyenkor a tinik úgy érzik, értelmetlen és lehetetlen az iskolai dolgaikkal foglalkozni.

Azok a fiatalok, akik öngyilkosságon gondolkoznak, sokat foglalkoznak a halállal. Sokszor verseket írnak, rajzolnak, amiknek a halál vagy más morbid témák vannak a középpontjában. A zenei ízlésük megváltozhat, és olyan fajta zenéket kezdenek el hallgathatni, amik a halált dicsőítik, a reménytelenséget és az okkult dolgokat. Az, hogy folyton a halálon jár az eszük, arra vezetheti őket, hogy befessék a hajukat, vagy feketébe öltözzenek.

Egyértelmű jel, ha a tinédzser el kezd felkészülni a halálra, mert eldöntötte, hogy öngyilkos lesz. Sokan, akik meghozzák a döntést, elkezdik szétosztogatni a személyes tárgyaikat a közeli barátaik, és családtagjaik között. Elbúcsúznak, és minden személyes dolgot elintéznek. Azután beszerzik a szükséges eszközöket az öngyilkossághoz (kötél, fegyver, gyógyszerek?)

Talán furcsának tűnik, hogy ezt a viselkedésbeli jelet hagytam utoljára, de tény, hogy sok szülő nem hallja meg ezt a leghangosabb kiáltást. Az öngyilkossági kísérletet nem lehet könnyedén venni. Ahogy Dr. Walter Byrd a Minirth-Meier Klinika orvosa mondja: “Minden öngyilkossági kísérletet nagyon komolyan kell venni, akár előre eltervezett volt, hogy véget vessen az életének, akár egy elkeseredett cselekedet, hogy kiprovokálja a többiek figyelmét és segítségét.”

A körülmények jelei

Kutatók és tanácsadó szakemberek megjelöltek több olyan élethelyzetbeli változást, amitől a fiatalok mélyebbre kerülhetnek, mint azok az emberek, akiket ezek nem érintenek meg. Ezek az események okozhatnak kudarcélményt, magányt, depressziót és öngyilkossági hajlamot. Egy tanulmány kimutatta, hogy az öngyilkossági kísérletet elkövetők 76 százalékánál volt megfigyelhető egy vagy több ezek közül a változások közül.

A tinédzserek hajlamosak lehetnek öngyilkosságra, ha elveszítik a barátaikat, a csoportbeli rangjukat, vagy ha a család új helyre költözik. Másik ilyen veszélyt jelentő szituáció lehet a szerelmi szakítás, egy barát vagy szeretett ember halála, a szülők válása, vagy iskolai bukás. A szülőknek különösen érzékenyeknek kell lenni a tinédzserek érzelmi szükségleteire az ilyen személyes krízisek alatt. Néha hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ők is ugyanolyan könnyen alkalmazkodnak, mint mi ő de ez nem így van! ők még csak gyerekek!

Verbális jelek

Azok a szülők, akik rendszeresen beszélgetnek a gyermekeikkel, meghallhatják az öngyilkossági szándékra utaló verbális jeleket is. Azok a gyerekek, akik ilyesmiket mondanak: “Többé már nem okozok neked problémát!”, “Már semmi sem számít!”, “Nem foglak látni többé!” vagy “Bár már meghaltam volna?!” Ők elárulják magukat.

Gyakran mondják, hogy aki öngyilkosságról beszél, az úgysem fogja megtenni. Ne higgyük el! Ez csak legenda! A legtöbb öngyilkossági kísérlet megelőzhető lenne, ha észrevennénk a jeleket. Minden ilyen jelet és kiáltást nagyon komolyan kell venni!

Amikor Derek Redmond elesett a versenypályán az 1992-es nyári olimpián, csodálatos dolog történt. Ahogy felállt, és elkezdett sántikálni a pályán, hogy befejezze kört, az édesapja lejött a lelátóról, félrelökte a biztonsági embereket, odament a fiához és átölelte. Miközben a fia feje a vállán feküdt, és a tömeg éljenzett, Jim Redmond körbevezette a fiát a pályán egészen a célig. Később megtudtuk, hogy amikor Jim Redmond odaért a fiához, azt mondta neki: “Együtt fogjuk befejezni.”