Ha David Bechan és Angelina Jolie békenagykövetek gyermekéhezés ellenes beszédének lelkesedével szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint az iskolai tábla, melyre kréta helyett körömmel próbálnak meg írni.

És ha előre tudom is a háború kezdetének dátumát, a békediktátum teljes tartalmát, aláírásának percre pontos idejét, és ha ismerem is azokat a világpolitikai és gazdasági folyamatokat, melyek a háborút kirobbantották és a szemben álló feleket háttérből uszító és pénzelő hatalmasságok terveit is előre tudom, és ha egészen hiszem, hogy ezen tudás birtokában képes vagyok megakadályozni diplomáciai úton a fegyveres konfliktus folytatását, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint egy fonnyadt sárgarépa, melyet nem hogy salátába nem tesznek, de még húslevesbe sem szívesen főznek bele.

Ha lakásomat, legjobb ruháimat és ünnepi ebédemet menekültekkel osztom is meg, szabadidőmet pedig vasútállomásokon, menekültszállókon, az országhatáron, kórházakban, vagy óvóhelyeken szeretetszolgálatok önkénteseként szolgálattal töltöm is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint az autó, melybe benzin helyett gázolajat tankoltak.

És ha hitem vetekedik Cseri Kálmán, Rásky András, Regőczi István, vagy a gályarabok hitével, szeretet pedig nincs bennem, olyan lettem, mint a mélyhűtőben áramszünet miatt megromlott hús.

A szeretet szelíd, mint Ivan Kurah, az Ungvári Központi Kórház igazgatója, aki a gyógyszerhiány ellenére nap mint nap másfélszer annyi beteget lát el orvos és ápolótársaival egyetemben, mint amennyit reálisan el lehet látni egy nap alatt és bár a koronavírus járvány kitörése óta nem tudott pihenni, mégis hála van a szívében. 

A szeretet türelmes, mint azok a hivatásos és hívatlan sofőrök, akik panasz nélkül önként órákat állnak a határon, hogy odaát is legyen betevője magyarnak és ukránnak, orosznak és cigánynak egyaránt.

A szeret jóságos, mint az idős kisnyugdíjas néni, aki bár maga sem tudja, hogy miből lesz kenyérre pénze hó végén, mégis odaad 10 000 Forintot a menekülteknek indított gyűjtésen.

A szeretet nem kérkedik, mint ahogy Emil sem kérkedett, mikor kitakarította a megnövekedett utasforgalom miatt embertelen állapotban lévő közvécéket a Nyugati pályaudvarnál zárt WC ajtók mögött, messze a híradók kameráinak forgatagától. 

Nem keresi a maga hasznát, mint ahogy sajnos keresik azok a zsoldosok, akik egyik, vagy másik sereg mellé állnak földi javak reményében.

Nem fuvalkodik fel és nem örül a hamisságnak, mint ahogy örülnek az országok és a hadseregek vezetői, miközben félrevezetik az alájuk rendelteket.

Nem rója fel a gonoszt, mint ahogy az a katonaorvos sem, aki fogságba esett és kényszer nélkül hajlandó ellenségeinek sérültjeit ellátni, sőt önként ajánlja fel szaktudását az ellenség katonáinak.

Nem örül egyik fél hadi sikereinek sem, de együtt örül a menekültekkel és a segélyszervezetekkel a humanitárius folyosók megnyitásán.

A szeretet mindent eltűr. Még azt is, hogy azok, akik korábban a kisebbségeknek azt javasolták, hogy pakoljanak a bőröndjeikbe és menjenek, most azok érkeznek bőröndökkel és költöznek be a kisebbségek házába menekültként.

A szeretet soha el nem fogy.

Legyenek bár tűzszünetek, mégis újra lőni kezdenek, legyenek bár békemegállapodások, mégis újabb háborúk jönnek, legyenek bár demilitarizált övezetek, oda is ismét fegyvert telepítenek majd.

De három dolog megmarad, a hit, a remény és a szeretet, melyek közül legfontosabb a Szeretet, aki életét adta értünk, hogy nekünk örök életünk legyen.

Fót, 2022 év Nagypéntekén

Juhàsz Màrton
ügyvezető igazgató

Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány
H-1146 Budapest,Hungária krt.200.
Telefon: 0612730449
Adományvonal: 1358
Egy hívás is segít! 500 Ft/hívás

1948. február 8-án Farkas József, mint megbízott missziói lelkész felállt a Gyulai Pál utcai öreg ház első emeletén a nagyterem dobogójára, és elmondta az első igehirdetését. Megbízása arra szólt, hogy Pest közepén, a Rákóczi út és Király utca valamint a Nagykörút és Kiskörút közötti terület református híveit látogatva és hívogatva ott egy önálló gyülekezetet szervezzen. Ez a terület a nagy Kálvin téri gyülekezet egy kis nyúlványa volt, a mindenkori segédlelkész gondjaira bízva. Kaptunk hozzá egy háború előtti névsort, és egy remek, talpraesett diakonissza testvért.

A területen még sok foghíjas telek volt a bombázások nyomán. A lakott házakban is még “belőtt” lakások voltak, hulló vakolat, reménytelen károk mindenütt. Néhány évvel  előbb ez  a terület volt a Gettó, ahol sok ezer ember élt összezsúfolva embertelen körülmények között.

 A lakásokba már visszatértek az eredeti lakók, majd jöttek falusiak, akik itt a nagyvárosban próbáltak megélni, mert mindenüket elvesztették. Nagyobb volt azoknak a nyomorúsága, akik a szeretteiket vesztették el. Szinte minden családban gyászoltak, vagy még mindig – egyre fogyó reménnyel – hazavártak valakit valamilyen fogságból.

Előfordult, hogy a hívogatáskor a csöngetésre ajtót nyitó ember azt mondta: “Maguk mernek ezek között a falak között az Istenről beszélni?”

De voltak, akik jöttek, elindult a hívásra az öreg altábornagy bácsi és a nagytudományú akadémiai könyvtáros, meg a kéményseprő, meg a segédházmester, meg a női szabó – és sok fiatal. Jöttek “Jóska bácsi” után az egyetemisták, akik között ifjúsági lelkész volt évekig. Így kezdett alakulni a gyülekezet egy fiatal, modernül gondolkodó prédikátor körül  Jó volt, hogy nem voltak régi hagyományok, amelyeket követni kellett volna.

A gyülekezeten belül valódi testvérek lettünk. A híveink látták, hogy mi is olyan gondokkal élünk, mint ők mindnyájan. Láttak hazafelé cipekedni a csarnokból, vagy sorba állni az élelmiszerjegyekkel. Segítettek beszerezni egy-egy bútort az üres lakásba, és feljöttek beszélgetni a konyhába. Hiteles személynek látták a lelkészt, és látták, hogy mindent megtesz azért, hogy az Isten aktuális üzenetét megértse, és úgy tudja továbbadni, hogy az lelket tápláló, erősítő kenyér legyen. Nem volt külön irodája, aki beült hozzá beszélgetni, látta a német, francia, angol szakkönyveket, a görög és héber bibliáját, és látta a kisgyerekeket, a nagyon szerény otthont.

Jöttek az istentiszteletekre a területünkön élők, akiket már személyesen is megismertünk. Aztán hozták a barátaikat, rokonaikat, majd nagyon óvatosan – hiszen már a félelem ideje is eljött – hívták a kollégáikat, akiknek vigasztalásra, erőre volt szükségük. Egy fiataltól hallottam, hogy az egyetemen így hívta egy fiú:” gyere, elviszlek valahova, ahol mindenről lehet őszintén beszélni!” 

A Gyulai Pál utcai igehirdetések egyre több embert vonzottak, és egyre többen akarták eljuttatni barátaiknak is Isten vígasztaló üzenetét. Az első időkben egy nagyszerű testvérünk gyorsírással írta, és otthon gépírásba tette át a szöveget, egyszerre nyolc néha kilenc példányt ütött át a vékony másoló papíron. Ebből vettek át szolgáló lelkek egy-egy példányt, és másolták tovább.

Később jött a magnó, ami eleinte egy nagyon nehéz doboz volt, de vitték hűségesen a beteglátogatók a hallgatható igehirdetést. Később a magnó kisebb és kényelmesebb lett, ez már a kazettás magnók időszaka volt. Hűséges lelkek hétről hétre felvették az egész istentiszteletet, így maradtak meg szívszorító őszinte imádságok is egy-egy igehirdetés után.

A technika újabb és újabb csodákra képes. Bár mindig azt mozdítaná elő, hogy mind jobban  megérthessük Mennyei Atyánk üzenetét!  Ez volt Farkas József élete célja, minden tanulmányának rugója. Legnagyobb öröme az volt, ha megértette Isten szavát és a “szél fújt”, és a Lélek átadta az üzenetet a szomjas emberi szívnek.

Áldja meg az Úr ezt a nagyszerű munkát, hogy az ő régi és nagyon mai igehirdetései ezt szolgálják most is – Isten dicsőségére és sok ember javára.

https://tobbazelet.hu/?fbclid=IwAR23amhobJAm1-h9VTIP1QTLYrj4y8IT-pUpdCJjnRgLhyVGYAMA3Sbg_48

ELFÁRADÁS és KIÉGÉS

Pozitív gondolkodás- a pozitív következmények elővételezésére való hajlam

Kontrollképesség-az életfelfogás, amely szerint a várható események a személyen saját magán múlik

Koherencia érzék-az összefüggések megértése, megérzésére való képesség: annak az érzése, hogy a személy a külső környezet változásait előre jelezheti.

Öntisztelet- önmagunk pozitív értékelése és az önjutalmazásra is figyelmet fordító magatartás

Növekedésérzés-az egyén önmagát reálisan szemlélve, folyamatos megújulásra képes személyként definiálja magát

Rugalmasság, kihívásvállalás-az egyén a változásokban a személyes fejlődés lehetőségeit keresi

Empátia, társas monitorozás képessége- az egyén képességét mutatja abban a tekintetben, hogy mennyire képes a társas környezeti információk szelektív észlelésére és adekvát felhasználására

Leleményesség- a személyiség kreatív kapacitása

Én-hatékonyság érzés-a személy azon meggyőződése, hogy képes a kitűzött cél érdekében előre vivő viselkedéseket végrehajtani.

Társas mobilizálás képessége-a személy képes mások irányítására, el tudja érni, hogy mások támogassák céljai elérésében

Szociális alkotóképesség-a személy képes rá, hogy az együtt gondolkodás folyamatában mások képességeit feltárja és hasznosítsa

Szinkronképesség-az egyén képes rá, hogy pszichés energiáit a tevékenységére koncentrálja. Képes kontrollálni figyelmét és tudatát.

Kitartásképesség- az akadályok esetén is képes viselkedését folytatni, amiben a magas frusztrációs tolerancia szintje is segíti

Impulzivitáskontroll- az a képesség, amely lehetővé teszi a viselkedés racionális kontrollját és a kontextuálisa leghelyénvalóbb magatartás kiválasztását.

Érzelmi kontroll- a személy a kudarcok ellenére is uralkodni képes negatív emócióin és konstruktív viselkedésre tudja fordítani energiáit.

Ingerlékenység gátlás-az egyén azon képessége, amely lehetővé teszi, hogy racionális kontrollt gyakoroljon indulatai felett és dühét konstruktív módon tudja felhasználni.

Ha nincs kivel megbeszélni a problémákat, ha nem tudunk megbízni senkiben, ha titkok súlya nehezedik ránk, ha úgy érezzük, nem bírjuk tovább, akkor még mindig akadhat egy utolsó szalmaszál – és ez a szalmaszál lehet egy kedves hang a telefonvonal túlsó végén. Aki abban bízik, hogy segíthet nekünk. Önkéntesként, ellenszolgáltatást nem várva.

Egy anglikán lelkész különös dologgal próbálkozott, amikor az ötvenes évek Londonjában az öngyilkosságok száma ijesztő méreteket öltött. Feladott egy hirdetést, amiben arra kérte azokat, akik az életük bevégzésének gondolatával foglalkoztak, adjanak maguknak egy utolsó esélyt és hívjanak fel egy telefonszámot. Meglepően sokan jelentkeztek. Ekkor derült ki, hogy a telefonos segítség jó eszköz lehet arra, hogy az öngyilkosságok egy részét megelőzzék. Tanulmányok születtek erről, egyre több helyen szerveződtek önkéntes csoportok, hogy lelki támaszt nyújtsanak az embereknek életük kritikus szakasziban. Magyarországon a hetvenes években alakult az első telefonos lelki segélyszolgálat Debrecenben. Azóta 20 működik és ma már elég egyetlen hívószámot megjegyezni, ha segítséget szeretnénk kérni, ez a 116-123, ami ingyenesen hívható vonalas készülékről, és mobiltelefonról egyaránt.

A farkasok órája

A statisztikák szerint egyébként nem karácsonykor és ünnepek alatt van a legtöbb hívás, inkább azokat megelőzően és azokat követően. A várakozás feszültségében telefonálnak sokan vagy az ünnep utáni csalódottságukban. Lényegesen több nő emeli fel egyébként a telefont, mint férfi. Kopp Mária kutatásaiból azonban egyértelműen kiderült az is, hogy a telefonos segítség nagyon jó eszköz a férfiak számára, nem kell ugyanis bemutatkozni, nem kell farkasszemet nézni senkivel és abszolút diszkrécióra számíthatnak. A hívás és a probléma nem tudódik ki soha.

Emberi találkozások

A csoda megtörténik

Erzsébetet például teljesen elvarázsolta az a munka, ami az Élet Lelki Elsősegély Telefonszolgálatnál várta. Ez körülbelül harminc évvel ezelőtt történt. Akkoriban a gépésztechnikusi végzettségével el sem tudta képzelni, hogy valakinek az életébe, a legrejtettebb fájdalmába, képes lesz pusztán csak betekinteni is. Erzsébet a teljes nevét az ügyelők anonimitásának megőrzése miatt nem vállalhatta. Ők maguk is ismeretlenek maradnak és azok is, akik hívják őket. Így biztosítható ugyanis, hogy a velük megosztott bizalmas történetek ne tudódjanak ki.

Rist Lilla

A Református Telefonos Lelkigondozás a koronavírus- járvány idején is várja a krízishelyzetbe kerülteket.

A református telefonos és internetes lelkigondozás általában nincs szem előtt, hiszen egy olyan háttérszolgálatról van szó, amelynek leginkább akkor lehet érezni a hiányát, ha nincs. Az elhúzódó koronavírus-járvány miatt azonban egyre többen szorulnak lelki segítségnyújtásra, így előtérbe kerül minden olyan lehetőség, amely a krízishelyzetből kiutat mutathat. Ez utóbbit Református Telefonos Lelkigondozás is megtapasztalhatta az elmúlt évben – tudtuk meg a szervezet vezetőjétől, Révész Jánosné Abuczky Anikótól, aki lassan harminc éve végzi missziói szolgálatát ezen a területen.


A Református Missziói Központ egyik missziói ágaként működő Református Telefonos Lelkigondozást 1984 őszén lelkipásztorok alapították, például mások mellett olyan nagy nevek is, mint Cseri Kálmán, Molnár Miklós, Gyökössy Endre, P. Tóth Béla. Kezdetben csak hétvégén üzemelt egy lelkészi hivatalból, 2000-től lett önálló irodája, akkor már minden nap működött, és azóta is lépésről lépésre fejlődik. Ma már internetes változata is van, amely Skype-on keresztül érhető el. Nemcsak egyháztagok részére elérhető, hanem bárki igénybe veheti az egész országban. 35 munkatársa van jelenleg, de a létszám az önkéntesek nagy fluktuációja miatt eléggé változó.

A kommunikációra épül
„Azért vagyunk, hogy a válságba jutottaknak támaszt nyújtsunk, hogy mindig elérhetőek legyünk számunkra, hogy enyhítsük az elhagyatottságukat, kétségbeesettségüket, magányosságukat és támogassuk azokat a krízisben lévőket, akiknek nincs hová fordulniuk” – fogalmazta meg küldetésük lényegét Révész Anikó. A hivatalos meghatározása mindennek így hangzik: konzultációs vagy krízisintervenciós beszélgetés emberi és lelki válság esetén, emberi, családi, hitbeli, lelkiismereti kérdések megbeszélésére. De hogy is zajlik egy ilyen telefonhívás? – tettük fel a kérdést Anikónak.

„Maga a hívó kezdeményezi a beszélgetést és bármikor megszakíthatja a kapcsolatot. A beszélgetés során természetesen az emberi méltóságot, szabadságot tiszteletben tartjuk. A krízisben lévő hívót abban igyekszünk erősíteni, hogy helyreálljon a lelki egyensúlya, hogy oldódjon a lélektani beszűkültsége, regressziója, a problémamegoldó eszközei pedig fejlődjenek. Ahhoz viszont, hogy a stresszel megküzdő mechanizmusokat és az alkalmazkodóképességet megerősítsük, elengedhetetlen a megértő, empatikus légkör, a higgadt beszélgetés, a gyors megnyugtatás. Ezért elsőként ennek a bizalmi viszonynak a megteremtésére törekszünk, majd igyekszünk ezt végig fenntartani.”

A beszélgetésnek – vagy több beszélgetés esetén az utolsó beszélgetésnek – a végén dől el, hogy a továbbiakban melyik hívónak szükséges szakértő konzultáns vagy tanácsadó is. „Ennél a szakasznál már csupán eszközök vagyunk abban, hogy bevonjuk a hívót egy külső kapcsolatba azokkal a szakemberekkel, akikkel együttműködünk. Ennek lehetőségét csak a figyelmébe ajánljuk a hívónak, de ő maga dönti el, hogy igénybe veszi-e az adott pszichológiai, egészségügyi, szociális, jogi vagy egyházi jellegű segítséget.”

Telefonhívást már interneten keresztül, Skype-on is lehet igényelni. Amikor ez a lehetőség elindult, akkor még újdonságnak számított, míg most, a pandémia idején a legtöbb ember már átállt a Skype-ra és más online kapcsolattartási módokra. Természetesen kamera nélkül, névtelenül zajlik a hívás: bár a hívó, ha akarja, bekapcsolhatja a kameráját, de a vonal túlsó végén lévő ügyelő sohasem, neki őriznie kell az anonimitását. „Igyekszünk minél több csatornán elérhetőek maradni, van honlapunk és Facebook-oldalunk is. Levélírásra azonban inkább nem buzdítanék senkit, mert a lelkigondozás a kommunikációra épül.”

A szolgáltatást a református hitbéli elkötelezettség különbözteti meg a hasonló telefonos lelkisegélyt szolgáltatóktól. „A célunk az, hogy a bajban lévő hívó ne csupán arra az erőre találjon rá, ami benne rejlik, hanem arra is, amely úgymond felülről jön. Itt jön be a képbe az egyházi hivatásunk célja: az Istennel való kapcsolat. Valljuk, hogy akkor vagyunk őszinték magunkhoz és az érzéseinkben hitelesek, ha részt veszünk mások életében, ha gondoskodunk róluk. Erre akkor maradunk fogékonyak, ha építünk, alkotunk, remélünk, együtt szenvedünk és örülünk másokkal. Erre buzdít bennünket maga a Biblia is.”

Újfajta krízishelyzetben
A koronavírus-járványnak köszönhetően a korábbiakhoz képest megháromszorozódott a hívásaik száma. „Az első hullám alatt szinte pánikszerűen keresték a krízisben lévők a szolgálatot. Kiterjesztettük az éjjeli ügyelet időtartalmát, mert nem is tudtunk felvenni minden hívást, annyira zsúfolt volt a vonal. Nyáron lecsökkent a hívások száma, valószínűleg akkor sokan gondolhatták, hogy túlvagyunk a nehezén, de számított az is, hogy kimehettek a szabadba. A második hullám megnövekedett hívásszáma már nem volt annyira kiugró a tavaszihoz képest. A mostani, harmadik hullám végét pedig még nem látni.”


Tavaly 2530 hívásuk volt. Testi betegség problémájával telefonáltak a legtöbben, 690-en, míg érzelmi hívásokkal 265-en, a lelki egészség problémáival 150-en, magány és izoláció problémájával 350-en. Szakorvoshoz irányítottak 37 embert, munkaügyi központba 35 embert, önkormányzathoz 56-ot, családsegítőbe 82-t, pszichoterápiára 60-at. Ezek a számok most újabb felfelé ívelésben vannak.


Nagyon nehéz helyzet ez, mind a hívóknak, mind az ügyelőknek. „Mindannyian érintettek vagyunk a krízisben és mindannyian szenvedünk tőle, velünk is előfordul, hogy elveszítjük szerettünket vagy hatósági karanténba kerülünk, mi is ki vagyunk téve a fertőzés veszélyeinek és szövődményeinek. Akkor leszünk hitelesek, ha mindezt mások megsegítése előtt lerendezzük magunkban. Kezelnünk kell a helyzetet ahhoz, hogy segíteni tudjunk, de egymás szemében is hitelesnek kell maradnunk, ezért a vezetők és szupervizorok lehetőséget adnak a munkatársainknak arra, hogy kibeszéljék a feszültségeiket.”

Januárban még személyesen is együtt lehetett a csapat, azóta pedig online találkoznak, hogy erősítsék egymást. „Hála Istennek hívő emberek vagyunk, megküzdjük a magunk harcát, és online platformon szoktunk beszélgetni, imádkozni, énekelni. Mi, vezetők, gondoskodunk a munkatársak továbbképzéséről. De mivel a szolgálat krízisintervencióra alakult, bizonyos szempontból azért felkészült volt erre a helyzetre is. Aki ezt vállalja, annak máskor is szembe kell néznie a problémákkal, azokkal a hívókkal, akik saját magukat is veszélyeztetve látják. Miután öngyilkosság megakadályozása, értelmes cselekvésbe fordítása is feladatunk, ezért ezekre a kihívásokra már felkészült a csapat.”

Az érintettségen túl abban is különbözik a megszokottaktól a mostani krízishelyzet, hogy ez hosszú ideig tart. „A krízishelyzeteknek van egy felfelé ívelése ugyan, de utána belátható a vége. A mostaninak azonban még nem látjuk a végét és egy éve küszködünk vele. Ez egyfajta lelki kimerülést okoz, amit a szakemberek karanténfáradtságnak neveznek. Ez is új jelenség. A hosszú tűrésben a szabadság korlátozása, az izoláltság, az összezártság, a mozgáshiány, az egzisztenciális nehézségek, egészségügyi problémák együttesen vezettek a karanténfáradtsághoz. Mindezt nem elég túlélni, hanem működésbe kell hozni a bennünk lévő lelki erőtartalékokat. Erősítenünk kell a bizalmat, a biztonságot, az együttműködést, hogy képesek maradjunk az egymás iránti toleranciára és segítőkészségre is!”

Révész Anikó úgy véli, illúzió volna azt remélni, hogy ha ennek vége, akkor minden visszaáll a régibe. „Megújulásra, újfajta értékrendre és életmódra van szükségünk, tudatosabban kell élnünk, egymást támogatva! Mi tudunk ebben a helyzetben másoknak adni, mert van Mennyei Atyánk, aki fogja a kezünket, aki a Lélek által jelen van, és akiben rátalálhatunk erre az új életre. Ha fáradtak is vagyunk, ha nekünk is vannak félelmeink, problémáink, mégis bíznunk kell Istenben, aki teremtett minket, aki hordoz bennünket.”

Bizonytalanok reménye
Aki elhívást érez magában, hogy önkéntesként csatlakozzon a telefonos ügyelők közé, írjon levelet az info@telefon-lelkigondozas.hu e-mail címre, és csatoljon hozzá egy motivációs önéletrajzot, amiben leírja, hogy korábban milyen önkéntes munkában vett részt, valamint azt is, hogy miért szeretne részt venni ebben a szolgálatban! „A jelentkezők pszichológiai és mentális felmérésével szoktuk kezdeni, és csak utána kezdünk bele a szakmai képzésbe. Nálunk ugyanis speciális képzést kap mindenki, hogy a vonal mögé ülhessen. Ez pandémiás helyzetben nehéz, mert 10-12 embert szoktunk általában összeszedni egy féléves képzésre, és most várnia kell a jelentkezőknek arra, hogy találkozhassunk, ez azonban ne tartson vissza senkit! Viszont azt kérnénk, hogy olyanok jelentkezzenek, akik nemcsak a pandémia idején, hanem hosszabb időn át szolgálnának!”

A telefonos lelkigondozás a mindenkori önkéntesek létszámától függetlenül is várja azoknak a hívását, akik külső segítséggel gondolnák végig mindazt, ami történt vagy történik velük. „Mindannyiunk életében vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy nem tudjuk senkivel megosztani terheinket. A reménytelenségnek, magánynak, elhagyatottságnak ez az érzése bármelyikünket elérheti, bárhol is élünk, bármit is csinálunk. Beszélni a problémáinkról, megosztani valakivel érzéseinket – ez az első lépés a megoldásaink felé. De nem mindig könnyű erre megtalálni a megfelelő embert. Mi igyekszünk megértést, teljes titoktartást adni, az emberi méltóságot komolyan venni, a szabadságot tiszteletben tartani, támaszává és barátjává válni annak, aki hív bennünket. A Példabeszédek könyve 11. fejezetének 25. részében így fogalmaz az Ige: »Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.« Ebben a reményben biztatom a bizonytalanokat.”

A Református Telefonos Lelkigondozás az ország egész területéről minden nap délután 5 órától éjjel egy óráig, mobil- és vezetékes telefonról egyaránt ingyenesen hívható a 06-80-296-844, valamit a 06-1-201-0011 számon. Skype-on este 9 órától éjjel 1 óráig a lelkigondozas1 néven érhető el a szolgálat.

“Az első szolgálat, amellyel a közösségben egyik ember a másiknak tartozik, az az, hogy a másikat meghallgatja. Ahogy az istenismeret azzal kezdődik, hogy Isten igéjére hallgatunk, ugyanúgy a felebaráti szeretet kezdete az, hogy megtanulunk odafigyelni a felebarátra. Isten irántunk való szeretete nyilvánul meg abban, hogy nem csak igéjét adja nekünk, de fülét is kölcsönzi hozzá. Így az Ő munkája az, amit a másikért teszünk, amikor megtanulunk odafigyelni rá. Sok keresztyén, különösen is a prédikátorok gyakran azt hiszik, hogy amikor más emberekkel vannak együtt, akkor nekik mindig valamit nyújtaniuk kell, az az ő egyedül lehetséges szolgálatuk. Elfelejtik, hogy a meghallgatás nagyobb szolgálat lent, mint a beszéd. Sok ember keres egy fület, amely meghallgatja őt, és nem találják ezt a keresztyének között, mert ők ott is beszélnek, ahol hallaniuk kellene. Aki azonban már képtelen arra, hogy felebarátját meghallgassa, az nemsokára már Istent sem fogja meghallgatni, hanem Isten előtt is mindig beszélni fog. Itt kezdődik a szellemi élet halála és végül már csak a szellemi fecsegés marad, a papos leereszkedés, amely megfullad a kegyes szavakban. Aki nem képes arra, hogy hosszan és türelmesen odafigyeljen, az mindig el fog beszélni a másik füle mellett és végül még maga sem fogja ezt észrevenni. Aki azt gondolja, hogy az ideje túl drága ahhoz, hogy a másik meghallgatására fordítsa, annak sosem lesz igazán ideje Istenre és felebarátjára, hanem mindig csak saját magára, saját szavaira és terveire. A testvéri lelki gondozás lényegében abban különbözik a prédikációtól, hogy az Ige feladatához itt a meghallgatás feladata is hozzájárul. Létezik a fél-füllel való meghallgatás is, amikor valaki azt hiszi, már tudja, mit fog a másik mondani. Ez a türelmetlen, figyelmetlen meghallgatás, amely megveti a felebarátot és csak arra vár, hogy végre ő is szóhoz jusson és ez által a másiktól megszabaduljon. Nem így töltjük be feladatunkat.”

Az oltások a felszabadulás reménye helyett a pszichopandémiát hozták el

PSZICHOLÓGIA+

szerző

V. KOMLÓSI ANNAMÁRIA

2021.03.10. 17:21

A pandémia jogi és pszichológiai értelemben egyaránt katasztrófajelenség, amely válsághelyzetet teremt. Ezért ugyanolyan emberi reakciókat vált ki világszerte, amelyeket a katasztrófapszichológiából jól ismerünk. V. Komlósi Annamária pszichológus írása.

A katasztrófáknál megjelenő emberi viselkedésformáknak és lelki tüneteknek van egy sajátos – durván 4 fázisra bontható – idői sorrendje. Ezek a Covid–19-járvány felbukkanására is nagyjából hasonlóan futottak végig világszerte:

1. fázis: Biztonságvesztés, zavarodottság

Mivel minden katasztrófaesemény váratlan, azaz felkészületlenül ér mindenkit, először heves félelmek, pánikreakciók (például menekülés a veszélyes helyekről, felvásárlási láz) és zavarodottság jelentkezik egyéni és intézményi szinten egyaránt. Ez a teljes biztonság- és kontrollvesztés időszaka. Ilyenkor a biztonságérzet és a kontroll visszanyerése az első feladat. Erre törekszünk ösztönösen, ezt próbáljuk elérni tudatosan, és ezt kell elősegíteni intézményesen.

2. fázis: Próbálkozások a helyzet kezelésére

A stabilizálást célzó kormányzati rendelkezések (vészhelyzet kihirdetése, karantén elrendelése) nyomán eleinte némileg nőtt a biztonságérzet, és erősödött az egyéni tenni akarás (például mohó információkeresés, maszkvarrás), valamint az altruista cselekvések (például bevásárlás az időseknek) is. A helyzet kontrollálhatóságának reménye némileg enyhítette az általános szorongást és pozitív érzelmeket és tetteket is generált.

3. fázis: Szembesülés a valósággal

A „maradj otthon” és „viselj maszkot” szabálya nem hozott kellő áttörést a fertőzés megállítására. A veszélyérzet fennmaradt. A szabadság korlátozása, a munkahelyek elvesztése-, átszervezése-, online működésre átállás, továbbá az érzelmi biztonságot adó személyes kapcsolódás nehézségei (elszigeteltség, vagy kényelmetlen összezártság) mindenkiből negatív érzelmeket váltottak ki: feszültséget, szorongást, frusztráltságot, lehangoltságot, ingerültséget, tehetetlenséget, türelmetlenséget, vagy éppen dühöt. Változó, hogy kiből mit, és egyeseknél akár váltakozva jelentek meg ezek a negatív érzelmek.

A pszichés következmények: szorongás, depresszió, állandósuló feszültség, ami kifáradáshoz, apátiához is vezethet, vagy indulatokat, haragot generálhat. Mindezek néha testi tüneteket is okozhatnak, vagy inadekvát viselkedésbe fordulhatnak, ilyenek például az elszabaduló indulatok (bántalmazások); vagy a karantén elleni lázadásként szaporodó szabályszegések.

Az emberek természetes hajlama, hogy a bizonytalanság feszültségének csökkentésére mindent értelmezni akarnak – különösen a saját nem teljesen racionális viselkedésüket –, ezért elfogadnak álhíreket és összeesküvés-elméleteket is, de egyfajta bűnbakképzésként sajnos a fertőzöttek stigmatizációja is megjelent. (Szinte mint a középkorban, amikor nemcsak vesztegzár alá helyezték a fertőzötteket, hanem irtóztak tőlük, mint „bűnösöktől”.)

4. fázis: A katasztrófaállapot végének reménye, újrakezdés

A szigorú karantén nyári feloldása a pandémia befejeződésének illúzióját keltette, ami felszabadultságérzést generált, és a régi életforma örömeinek visszaszerzésével indult (utazások, bulizás).

A klasszikus (lokális) katasztrófák (például földrengés) esetében a negyedik fázis valóban az újrakezdés időszaka. A pandémia esetében azonban még messze vagyunk a katasztrófa végétől!

A lelki és viselkedéses reakciókat illetően ebben a hullámban is megfigyelhetők voltak a fentebb leírt négy fázis törvényszerűségei, de ezeket már modulálták az első hullám következményei.

Akiknél már az első hullámnak súlyos hatásai voltak (megfertőződés, személyes környezetben haláleset, krónikus vagy akut betegség, pszichés és/vagy kapcsolati problémák felerősödése, magányosság, egzisztenciális válság), azoknak tovább romlott az állapotuk.

A pandémia és a karantén különösen azok számára megterhelő, akiknek ilyen körülmények között is felelősségteljes munkát kellett/kell végezniük (egészségügy, szociális ellátás, pedagógia, és más, személyes kontaktusokkal járó közellátási feladatkörök).

A második hullámban az összes korábbi pszichés probléma erősödését tapasztalhattuk, ám új jelenségként általánossá vált a lelki kimerülés, azaz a „karanténfáradtság”.

Ez a kifejezés azért honosodott meg a pszichiátriai/pszichológiai szóhasználatban, mert több olyan tünetnek az együttes megjelenése fedezhető fel kifejezetten a karanténhelyzettel (szabadság korlátozása, izoláltság vagy összezártság, egzisztenciális nehézségek, mozgáshiány) összefüggésben, amelyek nem azonosak a pontos kritériumokkal diagnosztizálható klasszikus pszichés zavarokkal (például depresszió).

Névjegy
V. Komlósi Annamária egészségfejlesztő szakpszichológus. Címzetes egyetemi tanár az ELTE PPK Pszichológiai Intézetben. A Magyar Pszichológiai Társaság Katasztrófapszichológiai Szekciójának alapítója és elnöke. Kutatási területei: az egészséges és patológiás személyiségműködés, kreativitás, megismerési stratégiák, én-szerveződés, depresszió, megküzdés, kockázatvállalás, önértékelés, kríziskezelés. A 2010-es vörösiszap-katasztrófa idején a pszichológiai csoport koordinátora, önkéntes segítő. Részt vett a Vörösiszap-kutatás 2020 című projektben.

A karanténfáradtság tünetei sokfélék. Az alapvető kimerültségen kívül, ami leginkább fizikai fáradtságnak, energiavesztésnek tűnik, feszültségérzés, ingerlékenység, szorongás, motiválatlanság, a teljesítőképesség csökkenése, zavarok az étkezési és alvási szokásokban, a társas érintkezésben konfliktusok, vagy éppen visszahúzódás társulhatnak hozzá. Egyéni jellemzők függvénye, hogy kinél mi jelenik meg ezekből. Akiknek hajlamuk van a klasszikus pszichés zavarok valamelyikére, átfordulhat azokba, például depresszióba.

A karanténfáradtság azonban bárkinél – lelki problémáktól mentes személyeknél is – jelentkezhet.

A második hullámban a védőoltások ígérték a felszabadulás reményét, de ezek mennyiségi problémái, valamint a védőoltások körüli bizonytalanságok további stresszt jelentenek. Így egyre több lesz a pszichés zavar (Balázs Judit pszichiáter szavaival: egyfajta „pszichopandémia” várható). Fokozódhat a lelki kimerülés, ami tovább növelheti a nem megfelelő megoldásokat: például szaporodhatnak a szabályszegések, a csalások, növekedhet az alkohol és a droghasználat, gyakoribbak lehetnek a destruktív és öndestruktív cselekvések (agresszió és öngyilkosság).

A fáradtság tünetei a megfertőzötteknél is gyakoriak („Covid–19 utáni fáradtság”). Ezt azonban elsődlegesen maga a vírus idézi elő, és csak ráerősíthetnek kontextuális tényezők.

Az emberek fizikai és lelki értelemben egyaránt kimerültek.

A szakemberek a járványhelyzet megjelenésétől kezdve számos javaslatot sulykolnak, amelyeknek mindegyike segít a lelki tünetek, köztük a karanténfáradtság megelőzésében vagy oldásában is. Ilyen a rendszeresség (strukturált napirend) kialakítása, beleértve a munka vagy tanulás időbeosztása mellett a rendszeres testmozgást, az egészséges étkezést, a társas kapcsolatok „gondozását” is.

A pszichés problémák egyik veszélye, hogy elveszik az energiánkat attól, hogy a saját kezünkben tartsuk az életünk feletti kontrollt. Ám a túlkontrollálás is energiavesztéssel jár! Ezért érdemes átgondolni a korábbi életformánkat, rövid és hosszú távra új célokat kitűzni, új megoldásokat tervezni – az örömforrásokat nem feladva. De ne essünk abba a csapdába, hogy ha jön a vesztegzár feloldása, csak a régi életünket és önfeledt kikapcsolódásainkat akarjuk visszakapni!

A pandémia megváltoztatta a korábbi életvitelünket. Illúzió volna azt remélni, hogy ha vége, akkor visszaállhat minden ugyanúgy, ahogy volt. Be kell látnunk, hogy az életünket újra kell tervezni! Megújulásra, tudatosabb, egymást támogató újfajta életmódra és értékrendre van szükségünk.

A világ most nincs jó lelkiállapotban. Fennáll a veszélye, hogy sem az egyéni, sem az intézményi döntéshozásban és teljesítményben nem működünk optimálisan.

Az emberiség már sok válságot túlélt. Ahhoz, hogy ne csak „túléljünk”, hanem az újrakezdés egy magasabb szintre lépést jelentsen, az optimális működést segítő erőket kell mozgósítanunk. Ennek eszközei: