Pozitív gondolkodás- a pozitív következmények elővételezésére való hajlam
Kontrollképesség-az életfelfogás, amely szerint a várható események a személyen saját magán múlik
Koherencia érzék-az összefüggések megértése, megérzésére való képesség: annak az érzése, hogy a személy a külső környezet változásait előre jelezheti.
Öntisztelet- önmagunk pozitív értékelése és az önjutalmazásra is figyelmet fordító magatartás
Növekedésérzés-az egyén önmagát reálisan szemlélve, folyamatos megújulásra képes személyként definiálja magát
Rugalmasság, kihívásvállalás-az egyén a változásokban a személyes fejlődés lehetőségeit keresi
Empátia, társas monitorozás képessége- az egyén képességét mutatja abban a tekintetben, hogy mennyire képes a társas környezeti információk szelektív észlelésére és adekvát felhasználására
Leleményesség- a személyiség kreatív kapacitása
Én-hatékonyság érzés-a személy azon meggyőződése, hogy képes a kitűzött cél érdekében előre vivő viselkedéseket végrehajtani.
Társas mobilizálás képessége-a személy képes mások irányítására, el tudja érni, hogy mások támogassák céljai elérésében
Szociális alkotóképesség-a személy képes rá, hogy az együtt gondolkodás folyamatában mások képességeit feltárja és hasznosítsa
Szinkronképesség-az egyén képes rá, hogy pszichés energiáit a tevékenységére koncentrálja. Képes kontrollálni figyelmét és tudatát.
Kitartásképesség- az akadályok esetén is képes viselkedését folytatni, amiben a magas frusztrációs tolerancia szintje is segíti
Impulzivitáskontroll- az a képesség, amely lehetővé teszi a viselkedés racionális kontrollját és a kontextuálisa leghelyénvalóbb magatartás kiválasztását.
Érzelmi kontroll- a személy a kudarcok ellenére is uralkodni képes negatív emócióin és konstruktív viselkedésre tudja fordítani energiáit.
Ingerlékenység gátlás-az egyén azon képessége, amely lehetővé teszi, hogy racionális kontrollt gyakoroljon indulatai felett és dühét konstruktív módon tudja felhasználni.
Ha nincs kivel megbeszélni a problémákat, ha nem tudunk megbízni senkiben, ha titkok súlya nehezedik ránk, ha úgy érezzük, nem bírjuk tovább, akkor még mindig akadhat egy utolsó szalmaszál – és ez a szalmaszál lehet egy kedves hang a telefonvonal túlsó végén. Aki abban bízik, hogy segíthet nekünk. Önkéntesként, ellenszolgáltatást nem várva.
Egy anglikán lelkész különös dologgal próbálkozott, amikor az ötvenes évek Londonjában az öngyilkosságok száma ijesztő méreteket öltött. Feladott egy hirdetést, amiben arra kérte azokat, akik az életük bevégzésének gondolatával foglalkoztak, adjanak maguknak egy utolsó esélyt és hívjanak fel egy telefonszámot. Meglepően sokan jelentkeztek. Ekkor derült ki, hogy a telefonos segítség jó eszköz lehet arra, hogy az öngyilkosságok egy részét megelőzzék. Tanulmányok születtek erről, egyre több helyen szerveződtek önkéntes csoportok, hogy lelki támaszt nyújtsanak az embereknek életük kritikus szakasziban. Magyarországon a hetvenes években alakult az első telefonos lelki segélyszolgálat Debrecenben. Azóta 20 működik és ma már elég egyetlen hívószámot megjegyezni, ha segítséget szeretnénk kérni, ez a 116-123, ami ingyenesen hívható vonalas készülékről, és mobiltelefonról egyaránt.
A farkasok órája
- A szolgálatok 1986-ban tömörültek szövetségbe – meséli Szabóné dr. Kállai Klára, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének elnöke, pszichológus, aki maga is önkéntesként látja el a feladatát. – Mára sikerült elérnünk azt is, hogy kapjunk valamennyi állami támogatást. A telefonkészülékek mellett azonban továbbra sem fizetett szakemberek, hanem önkéntesek ülnek, akik gyakorlatilag ingyen vállalják a napi munkát. Nélkülük mindez nem volna lehetséges. A hívószámok egységesítése egészen új fejlemény, az idén sikerült ezt bevezetni, ide, az évnek eddig a szakaszáig 155 ezer hívás futott be. Ebből nagyon sok az olyan, amiben csak információkat kérnek tőlünk. Úgynevezett krízishívás 13 ezer volt. Ilyenkor tényleg arról van szó, hogy valaki végső kétségbeesésében keres meg bennünket és kér segítséget. Az ok számtalan lehet, gyász, munkahelyi problémák, családi konfliktusok, öngyilkosság, szerelmi csalódás, alkoholizmus, magányosság és még hosszan lehetne sorolni. A legnehezebbek talán a hajnali hívások. Ezeket hívjuk mi a farkasok órájának, ilyenkor tényleg azok telefonálnak, akik igazán elkeseredettek. Annak, aki a vonal túlsó végén ül, sokszor egyáltalán nincs könnyű dolga. De ha már annyit sikerül elérnie, hogy a telefonáló meg tudja fogalmazni a problémáját, már sokat tettünk. Mert olyan ez, mint egy matekpélda, ha fel tudom írni a problémát, akkor már csak egy lépés kell a megoldáshoz. Nagyon lényeges egyébként az is, hogy aki ilyenkor segítséget nyújt, az nem pszichológus szakember. Mert a szakember rögön elemezne, megoldási módokat kínálna, holott ilyenkor nem erre van szükség, hanem megértésre, meghallgatásra. Lelki elsősegélyt adunk, nem kell megmondani, mi a probléma gyökere, sokkal inkább útitárssá kell szegődnünk és abban kell a krízisben lévő embert támogatnunk, hogy felismerje a saját erőforrásait. És az a csodálatos, hogy ez a fordulat bekövetkezhet egy ilyen telefonhívás alatt. El lehet érni, hogy valaki a nehézségeket kihívásnak tekintse, hogy ne meghalni, hanem küzdeni akarjon. Ehhez azonban türelmes, önmagukkal is tisztában lévő önkéntesek kellenek. Ezért, aki jelentkezik hozzánk, annak vizsgáljuk az alkalmasságát és utána részt kell venniük egy képzésen is, amelyen megtanulják, hogyan kell ezt a feladatot hatékonyan végezni.
A statisztikák szerint egyébként nem karácsonykor és ünnepek alatt van a legtöbb hívás, inkább azokat megelőzően és azokat követően. A várakozás feszültségében telefonálnak sokan vagy az ünnep utáni csalódottságukban. Lényegesen több nő emeli fel egyébként a telefont, mint férfi. Kopp Mária kutatásaiból azonban egyértelműen kiderült az is, hogy a telefonos segítség nagyon jó eszköz a férfiak számára, nem kell ugyanis bemutatkozni, nem kell farkasszemet nézni senkivel és abszolút diszkrécióra számíthatnak. A hívás és a probléma nem tudódik ki soha.
Emberi találkozások
- A budapesti Református Telefon-lelkigondozás már skype-on is hívható – mondja Révész Jánosné, missziós lelkész, szupervizor, a szolgálat skype-részlegének vezetője. – Ez viszonylag új formája a szolgálatnak, de egyre több hívást kapunk innen is. Segítségével a fiatalabbakat is elérjük. Sokszor itt chat-elünk, de mindenkit inkább arra buzdítunk, hogy hívjon bennünket, egész más ugyanis a leírt és a kimondott szó, és mi magunk szóbeli segítségre vagyunk kiképezve. Huszonhét éve végzem ezt a munkát és ennyi év távlatából azt mondhatom, hogy minden korszaknak megvan a maga jellegzetes problémája. Manapság nagyon megszaporodtak a munkanélküliség miatti hívások és sokan telefonálnak azért, mert magányosak. Ez utóbbi szinte minden korosztályt érint. De számtalan más probléma is megjelenhet a gyerekneveléstől kezdve a házassági kríziseken át. Az önkénteseink fel vannak készítve arra, hogy mindenkinek a legmegfelelőbb szakembert ajánlhassák, hogy azután, hogy sikerült valakit átlendíteni a holtponton, a legjobb helyre kerülhessen. Szupervizorként én még azt is vállaltam, hogy a többi önkéntest segítem abban, hogy képes legyen feldolgozni a telefonban hallottakat. Nagyon megszerettem ezt a munkát, mert ezek a telefonos beszélgetések igazi emberi találkozásokra adnak alkalmat. Abból a sok szeretetből, amit én kaptam az Úristentől, ilyenkor oda tudok adni valamennyit annak, akiknek erre szükségük van és ez számomra is nagyon jó érzés. Az ember kifogy, ha csak önmagáért él. A legkevésbé sem várok ezért hálát. Ami ehhez töltést ad, az maga a szeretet. Bár előfordul olykor, hogy megköszönik a segítséget, de nem ez a legjobb érzés, hanem azaz igazán emberi beszélgetés, ami ilyenkor kialakul.
A csoda megtörténik
Erzsébetet például teljesen elvarázsolta az a munka, ami az Élet Lelki Elsősegély Telefonszolgálatnál várta. Ez körülbelül harminc évvel ezelőtt történt. Akkoriban a gépésztechnikusi végzettségével el sem tudta képzelni, hogy valakinek az életébe, a legrejtettebb fájdalmába, képes lesz pusztán csak betekinteni is. Erzsébet a teljes nevét az ügyelők anonimitásának megőrzése miatt nem vállalhatta. Ők maguk is ismeretlenek maradnak és azok is, akik hívják őket. Így biztosítható ugyanis, hogy a velük megosztott bizalmas történetek ne tudódjanak ki.
- Az egyik kolléganőm csábított el ide – meséli az ősz hajú asszony, akiből igazi nyugalom, végtelen melegség és türelem árad. – Bekerültem a felkészítő önismereti csoportba és mikor először a telefon mellé ülhettem, az volt életem egyik legizgalmasabb napja. Kezem-lábam remegett, mire véget ért, annyira elfáradtam, de amennyire elfáradtam, annyira élveztem is. Volt idő, hogy kaptunk valamennyi pénzt is ezért, körülbelül ötven forintot… – emlékezik, de az is nagyjából a buszra volt elég. Mégis csináltuk, mert roppant tanulságos volt, és mert valamiért jó hatással volt az életemre. Azt érezhettem, hogy szükség van rám, azt az érzést adta meg, hogy az ember tud valami igazán jót cselekedni. Vannak persze, kevésbé komoly hívások, amikor gyerekek telefonálnak, és vékony hangjukon panaszolják, hogy „elhagyott a feleségem…” De a többség nem ilyen és én megpróbálom elérni, hogy aki a vonal túlsó végén áll, azt érezze, komolyan veszem, és igazán szívesen beszélgetek vele. Ez igazán hatásos tud lenni azoknál, akik otthon nem kaptak elég figyelmet és szeretetet. Mert egy gyereket soha nem lehet eléggé szeretni! Ezt tanultam meg azok alatt a hosszú évek alatt, amíg a telefon mögött ültem. Akinek nem volt szerető családja, ölelő édesanyja, vagy legalább egy nagymamája, annak nagyon keserves lehet olykor az élet. Aki jó szeretet kapott gyerekkorában, az egy krízishelyzetben is feltalálja magát. De ha nem, akkor minden leállhat. Mégis az a csodálatos, hogy az emberekben a legsötétebb helyzetekben is van vágy arra, hogy jeleket adjanak. Mi ezt kiáltásnak hívjuk. A környezet ezt nem mindig veszi észre – sajnos, pedig később nagyon nehéz feldolgozni, hogyha az egyik hozzátartozónk küldte a jeleket, de mi nem tulajdonítottunk ennek jelentőséget. Ilyen jel lehet, ha valaki hirtelen elcsendesedik, elhallgat, nem mond semmit, vagy lényegesen megváltozik, furcsa lesz a viselkedése. Amikor ilyen kétségbeesett emberek hívnak, fontos, hogy az ember ne tanácsot akarjon adni, hanem csak meghallgassa a másikat. Úgy kérdezzen, hogy az utat nyisson a válasznak. Olyan ez, mint a bábamesterség, mert a bába nem megszüli a gyermeket, csak segíti világra jönni. Ilyenkor számomra az a fontos, hogy megérezzem, aki felhívott, az most rátalált valamire, ami elveszőben volt, valami gyógyulni kezdett benne. Én sem tudtam azelőtt elképzelni, hogy ez megtörténhet, de még ilyen végső pillanatokban is van esély, ha meghallgatjuk, megbecsüljük és nem ítéljük el, bármit is tett…
Rist Lilla
A Református Telefonos Lelkigondozás a koronavírus- járvány idején is várja a krízishelyzetbe kerülteket.
A református telefonos és internetes lelkigondozás általában nincs szem előtt, hiszen egy olyan háttérszolgálatról van szó, amelynek leginkább akkor lehet érezni a hiányát, ha nincs. Az elhúzódó koronavírus-járvány miatt azonban egyre többen szorulnak lelki segítségnyújtásra, így előtérbe kerül minden olyan lehetőség, amely a krízishelyzetből kiutat mutathat. Ez utóbbit Református Telefonos Lelkigondozás is megtapasztalhatta az elmúlt évben – tudtuk meg a szervezet vezetőjétől, Révész Jánosné Abuczky Anikótól, aki lassan harminc éve végzi missziói szolgálatát ezen a területen.
A Református Missziói Központ egyik missziói ágaként működő Református Telefonos Lelkigondozást 1984 őszén lelkipásztorok alapították, például mások mellett olyan nagy nevek is, mint Cseri Kálmán, Molnár Miklós, Gyökössy Endre, P. Tóth Béla. Kezdetben csak hétvégén üzemelt egy lelkészi hivatalból, 2000-től lett önálló irodája, akkor már minden nap működött, és azóta is lépésről lépésre fejlődik. Ma már internetes változata is van, amely Skype-on keresztül érhető el. Nemcsak egyháztagok részére elérhető, hanem bárki igénybe veheti az egész országban. 35 munkatársa van jelenleg, de a létszám az önkéntesek nagy fluktuációja miatt eléggé változó.
A kommunikációra épül
„Azért vagyunk, hogy a válságba jutottaknak támaszt nyújtsunk, hogy mindig elérhetőek legyünk számunkra, hogy enyhítsük az elhagyatottságukat, kétségbeesettségüket, magányosságukat és támogassuk azokat a krízisben lévőket, akiknek nincs hová fordulniuk” – fogalmazta meg küldetésük lényegét Révész Anikó. A hivatalos meghatározása mindennek így hangzik: konzultációs vagy krízisintervenciós beszélgetés emberi és lelki válság esetén, emberi, családi, hitbeli, lelkiismereti kérdések megbeszélésére. De hogy is zajlik egy ilyen telefonhívás? – tettük fel a kérdést Anikónak.
„Maga a hívó kezdeményezi a beszélgetést és bármikor megszakíthatja a kapcsolatot. A beszélgetés során természetesen az emberi méltóságot, szabadságot tiszteletben tartjuk. A krízisben lévő hívót abban igyekszünk erősíteni, hogy helyreálljon a lelki egyensúlya, hogy oldódjon a lélektani beszűkültsége, regressziója, a problémamegoldó eszközei pedig fejlődjenek. Ahhoz viszont, hogy a stresszel megküzdő mechanizmusokat és az alkalmazkodóképességet megerősítsük, elengedhetetlen a megértő, empatikus légkör, a higgadt beszélgetés, a gyors megnyugtatás. Ezért elsőként ennek a bizalmi viszonynak a megteremtésére törekszünk, majd igyekszünk ezt végig fenntartani.”
A beszélgetésnek – vagy több beszélgetés esetén az utolsó beszélgetésnek – a végén dől el, hogy a továbbiakban melyik hívónak szükséges szakértő konzultáns vagy tanácsadó is. „Ennél a szakasznál már csupán eszközök vagyunk abban, hogy bevonjuk a hívót egy külső kapcsolatba azokkal a szakemberekkel, akikkel együttműködünk. Ennek lehetőségét csak a figyelmébe ajánljuk a hívónak, de ő maga dönti el, hogy igénybe veszi-e az adott pszichológiai, egészségügyi, szociális, jogi vagy egyházi jellegű segítséget.”
Telefonhívást már interneten keresztül, Skype-on is lehet igényelni. Amikor ez a lehetőség elindult, akkor még újdonságnak számított, míg most, a pandémia idején a legtöbb ember már átállt a Skype-ra és más online kapcsolattartási módokra. Természetesen kamera nélkül, névtelenül zajlik a hívás: bár a hívó, ha akarja, bekapcsolhatja a kameráját, de a vonal túlsó végén lévő ügyelő sohasem, neki őriznie kell az anonimitását. „Igyekszünk minél több csatornán elérhetőek maradni, van honlapunk és Facebook-oldalunk is. Levélírásra azonban inkább nem buzdítanék senkit, mert a lelkigondozás a kommunikációra épül.”
A szolgáltatást a református hitbéli elkötelezettség különbözteti meg a hasonló telefonos lelkisegélyt szolgáltatóktól. „A célunk az, hogy a bajban lévő hívó ne csupán arra az erőre találjon rá, ami benne rejlik, hanem arra is, amely úgymond felülről jön. Itt jön be a képbe az egyházi hivatásunk célja: az Istennel való kapcsolat. Valljuk, hogy akkor vagyunk őszinték magunkhoz és az érzéseinkben hitelesek, ha részt veszünk mások életében, ha gondoskodunk róluk. Erre akkor maradunk fogékonyak, ha építünk, alkotunk, remélünk, együtt szenvedünk és örülünk másokkal. Erre buzdít bennünket maga a Biblia is.”
Újfajta krízishelyzetben
A koronavírus-járványnak köszönhetően a korábbiakhoz képest megháromszorozódott a hívásaik száma. „Az első hullám alatt szinte pánikszerűen keresték a krízisben lévők a szolgálatot. Kiterjesztettük az éjjeli ügyelet időtartalmát, mert nem is tudtunk felvenni minden hívást, annyira zsúfolt volt a vonal. Nyáron lecsökkent a hívások száma, valószínűleg akkor sokan gondolhatták, hogy túlvagyunk a nehezén, de számított az is, hogy kimehettek a szabadba. A második hullám megnövekedett hívásszáma már nem volt annyira kiugró a tavaszihoz képest. A mostani, harmadik hullám végét pedig még nem látni.”
Tavaly 2530 hívásuk volt. Testi betegség problémájával telefonáltak a legtöbben, 690-en, míg érzelmi hívásokkal 265-en, a lelki egészség problémáival 150-en, magány és izoláció problémájával 350-en. Szakorvoshoz irányítottak 37 embert, munkaügyi központba 35 embert, önkormányzathoz 56-ot, családsegítőbe 82-t, pszichoterápiára 60-at. Ezek a számok most újabb felfelé ívelésben vannak.
Nagyon nehéz helyzet ez, mind a hívóknak, mind az ügyelőknek. „Mindannyian érintettek vagyunk a krízisben és mindannyian szenvedünk tőle, velünk is előfordul, hogy elveszítjük szerettünket vagy hatósági karanténba kerülünk, mi is ki vagyunk téve a fertőzés veszélyeinek és szövődményeinek. Akkor leszünk hitelesek, ha mindezt mások megsegítése előtt lerendezzük magunkban. Kezelnünk kell a helyzetet ahhoz, hogy segíteni tudjunk, de egymás szemében is hitelesnek kell maradnunk, ezért a vezetők és szupervizorok lehetőséget adnak a munkatársainknak arra, hogy kibeszéljék a feszültségeiket.”
Januárban még személyesen is együtt lehetett a csapat, azóta pedig online találkoznak, hogy erősítsék egymást. „Hála Istennek hívő emberek vagyunk, megküzdjük a magunk harcát, és online platformon szoktunk beszélgetni, imádkozni, énekelni. Mi, vezetők, gondoskodunk a munkatársak továbbképzéséről. De mivel a szolgálat krízisintervencióra alakult, bizonyos szempontból azért felkészült volt erre a helyzetre is. Aki ezt vállalja, annak máskor is szembe kell néznie a problémákkal, azokkal a hívókkal, akik saját magukat is veszélyeztetve látják. Miután öngyilkosság megakadályozása, értelmes cselekvésbe fordítása is feladatunk, ezért ezekre a kihívásokra már felkészült a csapat.”
Az érintettségen túl abban is különbözik a megszokottaktól a mostani krízishelyzet, hogy ez hosszú ideig tart. „A krízishelyzeteknek van egy felfelé ívelése ugyan, de utána belátható a vége. A mostaninak azonban még nem látjuk a végét és egy éve küszködünk vele. Ez egyfajta lelki kimerülést okoz, amit a szakemberek karanténfáradtságnak neveznek. Ez is új jelenség. A hosszú tűrésben a szabadság korlátozása, az izoláltság, az összezártság, a mozgáshiány, az egzisztenciális nehézségek, egészségügyi problémák együttesen vezettek a karanténfáradtsághoz. Mindezt nem elég túlélni, hanem működésbe kell hozni a bennünk lévő lelki erőtartalékokat. Erősítenünk kell a bizalmat, a biztonságot, az együttműködést, hogy képesek maradjunk az egymás iránti toleranciára és segítőkészségre is!”
Révész Anikó úgy véli, illúzió volna azt remélni, hogy ha ennek vége, akkor minden visszaáll a régibe. „Megújulásra, újfajta értékrendre és életmódra van szükségünk, tudatosabban kell élnünk, egymást támogatva! Mi tudunk ebben a helyzetben másoknak adni, mert van Mennyei Atyánk, aki fogja a kezünket, aki a Lélek által jelen van, és akiben rátalálhatunk erre az új életre. Ha fáradtak is vagyunk, ha nekünk is vannak félelmeink, problémáink, mégis bíznunk kell Istenben, aki teremtett minket, aki hordoz bennünket.”
Bizonytalanok reménye
Aki elhívást érez magában, hogy önkéntesként csatlakozzon a telefonos ügyelők közé, írjon levelet az info@telefon-lelkigondozas.hu e-mail címre, és csatoljon hozzá egy motivációs önéletrajzot, amiben leírja, hogy korábban milyen önkéntes munkában vett részt, valamint azt is, hogy miért szeretne részt venni ebben a szolgálatban! „A jelentkezők pszichológiai és mentális felmérésével szoktuk kezdeni, és csak utána kezdünk bele a szakmai képzésbe. Nálunk ugyanis speciális képzést kap mindenki, hogy a vonal mögé ülhessen. Ez pandémiás helyzetben nehéz, mert 10-12 embert szoktunk általában összeszedni egy féléves képzésre, és most várnia kell a jelentkezőknek arra, hogy találkozhassunk, ez azonban ne tartson vissza senkit! Viszont azt kérnénk, hogy olyanok jelentkezzenek, akik nemcsak a pandémia idején, hanem hosszabb időn át szolgálnának!”
A telefonos lelkigondozás a mindenkori önkéntesek létszámától függetlenül is várja azoknak a hívását, akik külső segítséggel gondolnák végig mindazt, ami történt vagy történik velük. „Mindannyiunk életében vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy nem tudjuk senkivel megosztani terheinket. A reménytelenségnek, magánynak, elhagyatottságnak ez az érzése bármelyikünket elérheti, bárhol is élünk, bármit is csinálunk. Beszélni a problémáinkról, megosztani valakivel érzéseinket – ez az első lépés a megoldásaink felé. De nem mindig könnyű erre megtalálni a megfelelő embert. Mi igyekszünk megértést, teljes titoktartást adni, az emberi méltóságot komolyan venni, a szabadságot tiszteletben tartani, támaszává és barátjává válni annak, aki hív bennünket. A Példabeszédek könyve 11. fejezetének 25. részében így fogalmaz az Ige: »Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.« Ebben a reményben biztatom a bizonytalanokat.”
A Református Telefonos Lelkigondozás az ország egész területéről minden nap délután 5 órától éjjel egy óráig, mobil- és vezetékes telefonról egyaránt ingyenesen hívható a 06-80-296-844, valamit a 06-1-201-0011 számon. Skype-on este 9 órától éjjel 1 óráig a lelkigondozas1 néven érhető el a szolgálat.
“Az első szolgálat, amellyel a közösségben egyik ember a másiknak tartozik, az az, hogy a másikat meghallgatja. Ahogy az istenismeret azzal kezdődik, hogy Isten igéjére hallgatunk, ugyanúgy a felebaráti szeretet kezdete az, hogy megtanulunk odafigyelni a felebarátra. Isten irántunk való szeretete nyilvánul meg abban, hogy nem csak igéjét adja nekünk, de fülét is kölcsönzi hozzá. Így az Ő munkája az, amit a másikért teszünk, amikor megtanulunk odafigyelni rá. Sok keresztyén, különösen is a prédikátorok gyakran azt hiszik, hogy amikor más emberekkel vannak együtt, akkor nekik mindig valamit nyújtaniuk kell, az az ő egyedül lehetséges szolgálatuk. Elfelejtik, hogy a meghallgatás nagyobb szolgálat lent, mint a beszéd. Sok ember keres egy fület, amely meghallgatja őt, és nem találják ezt a keresztyének között, mert ők ott is beszélnek, ahol hallaniuk kellene. Aki azonban már képtelen arra, hogy felebarátját meghallgassa, az nemsokára már Istent sem fogja meghallgatni, hanem Isten előtt is mindig beszélni fog. Itt kezdődik a szellemi élet halála és végül már csak a szellemi fecsegés marad, a papos leereszkedés, amely megfullad a kegyes szavakban. Aki nem képes arra, hogy hosszan és türelmesen odafigyeljen, az mindig el fog beszélni a másik füle mellett és végül még maga sem fogja ezt észrevenni. Aki azt gondolja, hogy az ideje túl drága ahhoz, hogy a másik meghallgatására fordítsa, annak sosem lesz igazán ideje Istenre és felebarátjára, hanem mindig csak saját magára, saját szavaira és terveire. A testvéri lelki gondozás lényegében abban különbözik a prédikációtól, hogy az Ige feladatához itt a meghallgatás feladata is hozzájárul. Létezik a fél-füllel való meghallgatás is, amikor valaki azt hiszi, már tudja, mit fog a másik mondani. Ez a türelmetlen, figyelmetlen meghallgatás, amely megveti a felebarátot és csak arra vár, hogy végre ő is szóhoz jusson és ez által a másiktól megszabaduljon. Nem így töltjük be feladatunkat.”
Az oltások a felszabadulás reménye helyett a pszichopandémiát hozták el
szerző
V. KOMLÓSI ANNAMÁRIA
2021.03.10. 17:21
A pandémia jogi és pszichológiai értelemben egyaránt katasztrófajelenség, amely válsághelyzetet teremt. Ezért ugyanolyan emberi reakciókat vált ki világszerte, amelyeket a katasztrófapszichológiából jól ismerünk. V. Komlósi Annamária pszichológus írása.
A katasztrófáknál megjelenő emberi viselkedésformáknak és lelki tüneteknek van egy sajátos – durván 4 fázisra bontható – idői sorrendje. Ezek a Covid–19-járvány felbukkanására is nagyjából hasonlóan futottak végig világszerte:
1. fázis: Biztonságvesztés, zavarodottság
Mivel minden katasztrófaesemény váratlan, azaz felkészületlenül ér mindenkit, először heves félelmek, pánikreakciók (például menekülés a veszélyes helyekről, felvásárlási láz) és zavarodottság jelentkezik egyéni és intézményi szinten egyaránt. Ez a teljes biztonság- és kontrollvesztés időszaka. Ilyenkor a biztonságérzet és a kontroll visszanyerése az első feladat. Erre törekszünk ösztönösen, ezt próbáljuk elérni tudatosan, és ezt kell elősegíteni intézményesen.
2. fázis: Próbálkozások a helyzet kezelésére
A stabilizálást célzó kormányzati rendelkezések (vészhelyzet kihirdetése, karantén elrendelése) nyomán eleinte némileg nőtt a biztonságérzet, és erősödött az egyéni tenni akarás (például mohó információkeresés, maszkvarrás), valamint az altruista cselekvések (például bevásárlás az időseknek) is. A helyzet kontrollálhatóságának reménye némileg enyhítette az általános szorongást és pozitív érzelmeket és tetteket is generált.
3. fázis: Szembesülés a valósággal
A „maradj otthon” és „viselj maszkot” szabálya nem hozott kellő áttörést a fertőzés megállítására. A veszélyérzet fennmaradt. A szabadság korlátozása, a munkahelyek elvesztése-, átszervezése-, online működésre átállás, továbbá az érzelmi biztonságot adó személyes kapcsolódás nehézségei (elszigeteltség, vagy kényelmetlen összezártság) mindenkiből negatív érzelmeket váltottak ki: feszültséget, szorongást, frusztráltságot, lehangoltságot, ingerültséget, tehetetlenséget, türelmetlenséget, vagy éppen dühöt. Változó, hogy kiből mit, és egyeseknél akár váltakozva jelentek meg ezek a negatív érzelmek.
A pszichés következmények: szorongás, depresszió, állandósuló feszültség, ami kifáradáshoz, apátiához is vezethet, vagy indulatokat, haragot generálhat. Mindezek néha testi tüneteket is okozhatnak, vagy inadekvát viselkedésbe fordulhatnak, ilyenek például az elszabaduló indulatok (bántalmazások); vagy a karantén elleni lázadásként szaporodó szabályszegések.
Az emberek természetes hajlama, hogy a bizonytalanság feszültségének csökkentésére mindent értelmezni akarnak – különösen a saját nem teljesen racionális viselkedésüket –, ezért elfogadnak álhíreket és összeesküvés-elméleteket is, de egyfajta bűnbakképzésként sajnos a fertőzöttek stigmatizációja is megjelent. (Szinte mint a középkorban, amikor nemcsak vesztegzár alá helyezték a fertőzötteket, hanem irtóztak tőlük, mint „bűnösöktől”.)
4. fázis: A katasztrófaállapot végének reménye, újrakezdés
A szigorú karantén nyári feloldása a pandémia befejeződésének illúzióját keltette, ami felszabadultságérzést generált, és a régi életforma örömeinek visszaszerzésével indult (utazások, bulizás).
A klasszikus (lokális) katasztrófák (például földrengés) esetében a negyedik fázis valóban az újrakezdés időszaka. A pandémia esetében azonban még messze vagyunk a katasztrófa végétől!
- A járvány második hulláma
A lelki és viselkedéses reakciókat illetően ebben a hullámban is megfigyelhetők voltak a fentebb leírt négy fázis törvényszerűségei, de ezeket már modulálták az első hullám következményei.
Akiknél már az első hullámnak súlyos hatásai voltak (megfertőződés, személyes környezetben haláleset, krónikus vagy akut betegség, pszichés és/vagy kapcsolati problémák felerősödése, magányosság, egzisztenciális válság), azoknak tovább romlott az állapotuk.
A pandémia és a karantén különösen azok számára megterhelő, akiknek ilyen körülmények között is felelősségteljes munkát kellett/kell végezniük (egészségügy, szociális ellátás, pedagógia, és más, személyes kontaktusokkal járó közellátási feladatkörök).
A második hullámban az összes korábbi pszichés probléma erősödését tapasztalhattuk, ám új jelenségként általánossá vált a lelki kimerülés, azaz a „karanténfáradtság”.
- Mi a karanténfáradtság?
Ez a kifejezés azért honosodott meg a pszichiátriai/pszichológiai szóhasználatban, mert több olyan tünetnek az együttes megjelenése fedezhető fel kifejezetten a karanténhelyzettel (szabadság korlátozása, izoláltság vagy összezártság, egzisztenciális nehézségek, mozgáshiány) összefüggésben, amelyek nem azonosak a pontos kritériumokkal diagnosztizálható klasszikus pszichés zavarokkal (például depresszió).
| Névjegy |
| V. Komlósi Annamária egészségfejlesztő szakpszichológus. Címzetes egyetemi tanár az ELTE PPK Pszichológiai Intézetben. A Magyar Pszichológiai Társaság Katasztrófapszichológiai Szekciójának alapítója és elnöke. Kutatási területei: az egészséges és patológiás személyiségműködés, kreativitás, megismerési stratégiák, én-szerveződés, depresszió, megküzdés, kockázatvállalás, önértékelés, kríziskezelés. A 2010-es vörösiszap-katasztrófa idején a pszichológiai csoport koordinátora, önkéntes segítő. Részt vett a Vörösiszap-kutatás 2020 című projektben. |
A karanténfáradtság tünetei sokfélék. Az alapvető kimerültségen kívül, ami leginkább fizikai fáradtságnak, energiavesztésnek tűnik, feszültségérzés, ingerlékenység, szorongás, motiválatlanság, a teljesítőképesség csökkenése, zavarok az étkezési és alvási szokásokban, a társas érintkezésben konfliktusok, vagy éppen visszahúzódás társulhatnak hozzá. Egyéni jellemzők függvénye, hogy kinél mi jelenik meg ezekből. Akiknek hajlamuk van a klasszikus pszichés zavarok valamelyikére, átfordulhat azokba, például depresszióba.
A karanténfáradtság azonban bárkinél – lelki problémáktól mentes személyeknél is – jelentkezhet.
A második hullámban a védőoltások ígérték a felszabadulás reményét, de ezek mennyiségi problémái, valamint a védőoltások körüli bizonytalanságok további stresszt jelentenek. Így egyre több lesz a pszichés zavar (Balázs Judit pszichiáter szavaival: egyfajta „pszichopandémia” várható). Fokozódhat a lelki kimerülés, ami tovább növelheti a nem megfelelő megoldásokat: például szaporodhatnak a szabályszegések, a csalások, növekedhet az alkohol és a droghasználat, gyakoribbak lehetnek a destruktív és öndestruktív cselekvések (agresszió és öngyilkosság).
A fáradtság tünetei a megfertőzötteknél is gyakoriak („Covid–19 utáni fáradtság”). Ezt azonban elsődlegesen maga a vírus idézi elő, és csak ráerősíthetnek kontextuális tényezők.
- A lelki tünetek megelőzése és enyhítése
Az emberek fizikai és lelki értelemben egyaránt kimerültek.
A szakemberek a járványhelyzet megjelenésétől kezdve számos javaslatot sulykolnak, amelyeknek mindegyike segít a lelki tünetek, köztük a karanténfáradtság megelőzésében vagy oldásában is. Ilyen a rendszeresség (strukturált napirend) kialakítása, beleértve a munka vagy tanulás időbeosztása mellett a rendszeres testmozgást, az egészséges étkezést, a társas kapcsolatok „gondozását” is.
A pszichés problémák egyik veszélye, hogy elveszik az energiánkat attól, hogy a saját kezünkben tartsuk az életünk feletti kontrollt. Ám a túlkontrollálás is energiavesztéssel jár! Ezért érdemes átgondolni a korábbi életformánkat, rövid és hosszú távra új célokat kitűzni, új megoldásokat tervezni – az örömforrásokat nem feladva. De ne essünk abba a csapdába, hogy ha jön a vesztegzár feloldása, csak a régi életünket és önfeledt kikapcsolódásainkat akarjuk visszakapni!
A pandémia megváltoztatta a korábbi életvitelünket. Illúzió volna azt remélni, hogy ha vége, akkor visszaállhat minden ugyanúgy, ahogy volt. Be kell látnunk, hogy az életünket újra kell tervezni! Megújulásra, tudatosabb, egymást támogató újfajta életmódra és értékrendre van szükségünk.
- Mi adhat reményt egy újfajta, pozitív jövőképhez?
A világ most nincs jó lelkiállapotban. Fennáll a veszélye, hogy sem az egyéni, sem az intézményi döntéshozásban és teljesítményben nem működünk optimálisan.
Az emberiség már sok válságot túlélt. Ahhoz, hogy ne csak „túléljünk”, hanem az újrakezdés egy magasabb szintre lépést jelentsen, az optimális működést segítő erőket kell mozgósítanunk. Ennek eszközei:
- a pszichológiai tőke (remény, optimizmus, reziliencia, én-hatékonyság, a saját sors kézbentartása) erősítése,
- a bizalom és biztonság megteremtése érdekében a helyzetünk minden vonatkozásáról pontos és hiteles információk nyilvánossá tétele,
- a jelenlegi- és a jövőben várható helyzet minél mélyebb megismerését (a megelőzést és a kezelést) szolgáló tudományos kutatások támogatásának prioritása,
- az egymás iránti tolerancia és az együttműködés elősegítése,
- az emberek megfelelő problémamegoldó készségeinek felszínre hozása pszichoszociális szakemberek bevonásával.
- Rendszeresség
A meditáció életforma. Aki növekedni szeretne Isten- és önmaga ismeretében, annak elengedhetetlen – és természetes – hogy Istennel való kapcsolatát minden nap ápolja. Olyan ez, mint a sport vagy a zene. Csak az fejlődik benne, aki rendszeresen edz, illetve gyakorol. Az aszkézis szó eredeti jelentése is ez: gyakorlás. A meditáció ilyen értelemben Isten Lelkének jelenlétébe való begyakorlás. Tanácsos ezért, hogy a meditáció minden napos legyen. A lelkigyakorlatozónak meg kell találnia azt az időpontot, ami neki a legmegfelelőbb a gyakorlat végzésére. Ha figyelmes keresés és próbálgatás után megtalálta ezt az időpontot, tartson ki mellette hűségesen. Előfordul, hogy valamilyen okból a rendszeres napi gyakorlás megszakad. Minél több idő (nap) marad ki, annál nehezebb lesz újrakezdeni és a fonalat felvenni. A kiesett időszak után ajánlatos a gyakorlatok újrakezdésének napján többször 20-30 perc testutazást, illetve a lélegzet útjának megfigyelését végezni. Ez segít a visszatalálni a Jelenlétbe. A hűségesen végzett gyakorlatok fogják kimunkálni – nem is olyan sok idő elteltével – a vágyat annak rendszeres végzésére.
- A hely állandósága
Az elmélyült imádsághoz hozzá tartozik annak megfelelő helyen való gyakorlása is. A lélek belső szobájába vezető utat a lakásban vagy otthonban erre kialakított és ennek fenntartott (kis) tér is segíti. Amikor Jézus imádkozni tanította követőit konkrétan a ház legelrejtettebb zugát javasolta az imádság helyszínéül (Mt 6,6). Meg kell tehát találni azt a sarkot, szobát, ahol zavartalanul lehet meditálni. Ezt a helyet be is lehet rendezni, hogy ne csak “hasznos”, hanem szép is legyen. Egy gyertya, egy feszület, egy szép kép vagy ikon, valamilyen szimbólum segít abban, hogy az elcsendesedés helyét megteremtsük. Az odahelyezett szék, térdeplő vagy imazsámoly pedig hívogat…
- A kezdetek
Az egyéni, otthoni imádság/meditáció egy másik alapfeltétele, hogy a lelkigyakorlatozó tudatában legyen annak – legalább is a kezdet kezdetén -, melyik ima- vagy meditációs forma az “övé” vagy melyikben szeretne elmélyülni. Világos kell, hogy legyen tehát a cél. Enélkül a kezdet varázsa lehet, hogy néhány napig eltart, de a kitartást és megmaradást csak a “határozott” célkitűzés fogja kimunkálni. Hasznos tehát végiggondolni: melyik ima- vagy meditáció forma szólított meg leginkább? Melyikről érzem, hogy ez lehet az én utam?
Az a tapasztalat, hogy első lépésnek jó a Luther által javasolt Miatyánk-koszorú vagy az ignáci lelkiismeretvizsgálat. Ezeket hosszabb ideig rendszeresen gyakorolva hozzászokik a lélek az Istennel való együttléthez. Ezeket a hangosan vagy csendben elmondott imákat idővel az ige- majd a képmeditációk követhetik. Ez azonban nem előírás, arra kell figyelni, merre hajol a szív, melyik imaformához érez magában vonzódást az ember.
- Előkészítés
– Az ülőhely elfoglalása előtt rövid ideig nyitott érzékekkel megállni.
– Nyugodtan és lassan leülni.
– Ügyelni az egyenes testtartásra, hogy a légzés könnyű lehessen.
– Imádságban Istennek ajándékozni a meditáció idejét és esetlegesen elé tárni a kérést, amit a meditációban szeretnénk kapni.
– Kb. 5 percig testutazás illetve a lélegzet útjának figyelése (ez segít testnek – léleknek az elcsendesedésben). De lehet érzékelni a beszűrődő hangokat, egy óra ketyegését stb.
- Cselekmény nélküli szövegek meditációja
– Ajánlatos a szöveget még a meditáció megkezdése előtt többször, figyelmesen végigolvasni.
– A meditációkor nagyon laaaaaassan olvasni.
– Ezután az igét szóról szóra kóstolgatni, ízlelgetni: hogy hat rám, hogy hat a testemre, lelkemre? Milyen érzéseket hív elő bennem? (nem a gondolatok a fontosak!) Segítheti a meditációt, hogy a legtöbb fogalom alapját valamilyen kép adja. Ezt a képet is lehet, asszociációkban keresni.
- A meditációt Istennel vagy Jézussal folytatott párbeszéddel lehet lezárni.
- LEGFONTOSABB SZABÁLY
Minden itt lehet!!! Mindennek helye van: a negatív érzéseknek, képeknek ugyanúgy, mint a pozitívaknak. Isten előtt semmit nem kell szépíteni. Az őszinteségünkre kíváncsi és a valósághoz akar elvezetni minket! A meditációban első renden nem a gondolataink a mérvadóak, hanem az érzések, megérzések, belső rezdülések, melyeket csak önmegfigyeléssel lehet tudatosítani. Ezeken a belső utakon keresztül fog hozzánk szólni Isten – nem kell különleges égi kinyilatkoztatásokat keresnünk.
7. Séta és olvasmányok
A természet az egyik legnagyobb tanítómester. Ezért jó minél több időt eltölteni benne. Egy erdőben, mezőn, tisztáson, szép vidéken való séta önmagában is pihentet. Természetes, hogy ilyenkor a gondolatok még jobban áradnak. Létezik azonban egy másik módja is a természetben való tartózkodásnak. Ez pedig agy az elmélyült megfigyelés vagy az értelmezés nélküli szemlélődés állapota. Az elsőben természetnek a pontos, részletekbe menő megismerése zajlik. A másodikban egy olyan együtt-lét a természettel, mely mentes a gondolatoktól és csak a létezésre magára összpontosul.
A természet mellett azok is taníthatnak minket, akik a lelki élet és imádság útján (régebben) előttünk jártak. A Szentírás mellett az ő tapasztalatuk sokban gazdagíthatja az imádsággal kapcsolatos ismereteinket, látásmódunkat. Emellett eligazítást nyújthatnak, akkor is, ha előttünk nem világos a saját helyzetünk.
Néhány ilyen könyvet szeretettel ajánlunk – a teljesség igénye nélkül:
Luther Márton: Így imádkozzál! Egyszerű útmutató az imádkozásra, Magyarországi Luther Szövetség 1997 (=Magyar Luther Füzetek 6.)
Anthony Bloom: Az élő ima, Odigitria – Jel, Budapest 2010.
Jálics Ferenc: Szemlélődő lelkigyakorlat. Bevezetés a szemlélődő életmódba és a Jézus-imába, Manréza – Korda, 1996.
Wilfrid Stinissen OCD: A keresztény meditáció mélységei, Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék 2005.
Jean-Yves Leloup: A Hészükhaszta imamód. Az Áthosz-hegyi Szerafim atya tanítása szerint, Korda Kiadó, Kecskemét 2014.
Martin Laird OSA: Napsütötte hiány. Csend, tudatosság és szemlélődés, Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék 2015.
Mustó Péter SJ: Csendben születik az élet. A belső ima tapasztalatairól, L’Harmattan Kiadó, Budapest 2013.
Lelki élettel foglalkozó könyvek:
Kempis Tamás: Krisztus követése, Ecclesia-Budapest 1991 (4. Kiadás)
Evagriosz Pontikosz: A szerzetes (A praktikosz), Bencés Kiadó, 2014.
Richard Rohr: Halhatatlan gyémánt. Igaz Énünk keresése, Ursus Libris 2014.
Anthony de Mello: Ébredj tudatára, Budapest 1999 (Gondverő Kiadó)
Luther Márton: Magnificat. Mária énekének német magyarázata (1521), in: Luther Válogatott Művei 5, Bibliafordítás, vigasztalás, imádság, Luther Kiadó, Budapest 2011., 209-262. o.
Meditációs gyakorlatok:
Anthony de Mello: Úton Isten felé. A test és a lélek gyakorlatai, Korda Kiadó, Kecskemét 1996.
Varga Gyöngyi és Percze Sándor
„A kimerültségben szenvedő emberek nem tudják használni belső erőforrásaikat. Pedig aki belülről merít, nem merül ki egykönnyen. A belső források ugyanis – különösen a lelki források – nem apadnak el. Mindenki megfigyelheti az életében, hogyan tud rátalálni saját belső forrásaira. Van, aki kimegy a természetbe. Odakint megérzi, hogy az élet, amely körülveszi, ott lüktet benne is, éppoly túláradóan, ahogy a teremtett világban. Másoknak a csend segít felfedezni benső erejüket. Ha bensőmben csendet tartok, a csend tartást ad. Lelkem mélyén olyan erőket fedezek fel, amelyekre bátran támaszkodhatok.
A belső forrásokhoz vezet az elmélkedés, a meditáció is. A csend imájában átlépek nyüzsgő gondolataimon, áthatolok gondjaimon, félelmeimen, minden nyomasztó érzésen és bűntudaton; bízom benne, hogy nem fogok beleszeretni az érzések kavargásába, hanem eljutok a lelkem mélyére. És ott, a lelkem legmélyén, megtalálom a belső forrást. Nevezhetjük ezt lelki erőforrásnak. A biblia a Szentlélek erejéről beszél, amely eltölt bennünket. Ez az erőforrás nem apad ki. De nem tartály, amelynek tartalmából tetszőleges ideig működtethetem az életem motorját. Ez a forrás csak akkor fakad fel, ha nem akarom kimerni, hanem keresztül engedem magamon, megnyílok valami nagyobb számára. Ehhez szükséges a figyelem, a nyugalom, a csodálkozás képessége, a magamról megfeledkező tekintet és a romlatlan, tiszta hallás. Belső erőforrásomat ezek nyitják meg.
Keresd magadban azt a képet, amelyre Isten eredetileg alkotott. Ha összhangban vagy vele, akkor érintkezésbe kerülsz a belső forrásoddal is. Életed áradni fog, de nem folyik szét. Virágzik, nem lankad el. És gyümölcsöt terem, áldássá lesz sokak számára.”
Anselm Grűn
