Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének a videója

Idegessé, szomorúvá, csalódottá és depresszióssá tehet a közösségi média – állítják a szakemberek, akik pofonegyszerű példákkal bizonyítják, hogy valóban naponta többször is kelt a szemlélődőben rossz érzéseket “barátai” posztjainak nézegetése.

Soha ennyire nem voltak az emberek a digitális világ rabjai, mint napjainkban. Elég csak körbenézni a metróban, alig valaki olvas újságot vagy könyvet, a többség a telefonjába bújva utazik hosszú perceken át. Így az sem kizárt, hogy a kocsi másik végében egy ismerős ül, de biztosan nem botlanak egymásba, mert mindenki csak az internetes tartalmat vizslatja. Egy brit felmérés szerint a szigetország lakói naponta 28 alkalommal veszik elő a készüléküket, hogy ellenőrizzék, van-e egy új üzenetük, levelük, vagy belepillantsanak a sajtó, vagy sokkal inkább a közösségi oldal új tartalmaiba. Pedig ez utóbbival komoly csapást tudnak mérni saját lelki egészségükre. A brit Independent című lap ezek közül szedett csokorba pár példát.

Önbecsülés

A közösségi médiával sajnos komoly károkat tudunk ebben tenni. Szimplán azzal, hogy mások posztjait nézegetjük. Vannak, akik nagyon sok információt szeretnek megosztani magukról, mások viszont alig valamit – a való életben is. A neten azonban ez még erőteljesebben érvényesül, sokan túlságosan is tág körben osztanak meg magukról diszkrét híreket. Akaratlanul is a szemlélődő elkezdi összehasonlítani magát barátai, ismerősei “életével”. A Koppenhágai Egyetem egy kutatásában arra jutott, létezik egy jelenség, amit a legjobban a “Facebook-féltékenység” kifejezéssel lehet leírni. Eszerint a tökéletes pillanatképeket és nagyszerű élményeket önmagukról megosztó emberek bejegyzéseit megfigyelő ismerős egyszerűen irigykedni kezd, féltékeny lesz a másik tökéletes életére. És a sajátját még sanyarúbbnak, üresnek és nyomorúságosnak tartja.

Emberi kapcsolatok

Ezekre is negatív hatást képes gyakorolni a világhálós tartalom. Nagyon sokak életét tudjuk egyszerre követni, ami persze nem rossz dolog, azonban csak bizonyos kiragadott pillanatokat látunk. Sok év után az utcán találkozva nem is feltétlenül ismernénk meg régi barátunkat, holott a szépen beállított képeit rendszeresen látjuk. Ami azonban ennél is rosszabb, ha közeli barátainkra haragszunk meg egy-egy poszt miatt, amiben ráadásul nincs is semmi sértő szándék. A lapnak Stina Sanders, egy korábbi modell, akinek több mint 100 ezer követője van az Instagrammon, ezt a következőképpen magyarázta: amikor barátainak a kicsattanó jókedvről tanúskodó fotóit meglátta olyan partikról, ahova ő valamilyen okból nem tudott elmenni, általában nagyon elromlott a kedve. Mérhetetlenül magányosnak és feszültnek érezte magát ezektől a posztokról. Mert úgy tűnt számára, hogy valami nagyszerűről maradt le, sőt, valami nagyszerűből hagyták ki a barátai. Akik ezzel tulajdonképpen elárulták őt.

Emlékek

A közösségi oldal rendszeresen előhozza sok évvel ezelőtti posztjainkat. Emlékeztetve a múltra, és felajánlva, hogy osszuk meg ezeket megint. A probléma ott kezdődik, ha első pillantásra csak némi gondolkodás után tudjuk felidézni, mondjuk merre is jártunk, amikor azt a csodás képet lőttük. Mert alig ugrik be valami a helyszínről. Az ok, hogy sokkal nagyobb figyelmet fordítottunk a tökéletes kép elkészítésére, mint a látványra, vagyis a pillanat élvezetére. Aki túl sokat babrál a telefonjával, rengeteg élményről marad le.

Alvási zavarok

A kijelző fénye késlelteti az elalvás idejét, mert egyrészt leköti az embert a tartalom, másrészt nem indul be a megfelelő hormontermelés, ami a pihenéshez kell. Nem mellesleg pedig az agyunkat is könnyen túlpörgethetjük mások bejegyzéseit nézegetve. Csábító, hogy rengeteg hírt, eseményt érhetünk el, amit előszűrtek a barátaink, ismerőseink, és nekünk már csak ezek közül kell a legjobbat kiválasztani. Azonban az így összeszedett temérdek információ munkára készteti az agyat. Még a gép kikapcsolása után is azon pörögnek a tekervények, amiket olvastunk. Rossz esetben még negatív érzéseket is kelt a befogadóban egyik-másik poszt.

Lelki egészség

A túlzásba vitt netezés, pláne a közösségi média használata könnyen lelki bajokhoz vezethet. Egy amerikai kutatás szerint a Z-generáció tagjai sorra hagyják el a közösségi médiát egyszerűen azért, mert – saját meghatározásuk szerint – szorongást, szomorúságot, vagy depressziót okozott nálunk a dolog. Ezer kilépő 41 százaléka azonosította magán az előbbi problémákat, és nevezte meg ezeket döntése okaként.

Gyerekkoromban sokszor kaptam csokikalendáriumot adventkor. Apró kis ajándékok az elrejtettségben, vajon mi lapulhat az ablakok alatt. Ma sem tudom, hogy a gyártók fantáziátlanságából vagy a nyughatatlan természetemből adódott, de sosem adtam fel a reményt, hogy másnap a csoki helyett talán valami izgalmasabbat találok a perforált papírablak alatt. Egy rágót. Egy nyalókát vagy csillagszórót. De mindig csak a csoki nézett velem szembe kissé más formába öntve. A mai szigorú szabályok szerint már a csoki titulust sem kaphatná meg, inkább csak kakaós tejbevonó. A legjobban azt utáltam, ha a külső rajz is azt ábrázolta, amit belül találhatok. Akkor már csak a hibában reménykedhettem, vagy abban, hogy a doboz tartalma összerázódott és mégis csak adódik valami meglepetés – az ajándékdoboz helyén, mondjuk egy hóember ül.

Hát ezúttal alaposan felrázódott az a kalendárium, és van bőven meglepetés, csak mintha a csoki helyén záptojás lenne. Teljesen felfordult az egész világ. Idén biztosan más lesz az ünnep is. De milyen? Lesz-e egyáltalán? Ebben a nagy sötétségben, ijedtségben meg tud-e jelenni az evangélium? Istenem, ugye belekiabálsz ebbe a félelemmel és haraggal teli felfordulásba?

Úgy érzem, a keleti bölcseknél is távolabbról indulunk idén az ünnep lényegéhez. Mert ők legalább vágyakoztak a titok, a Messiás után. Mi meg mit várunk? Vakcinát, javuló statisztikákat, adventi vásárt, jobb esetben a találkozást a családdal és látni, hogy visszaáll minden a szokásos kerékvágásba. Újra csokit a naptárba?! Kicsinyes.

Kevesebbet kérünk és akarunk, mint amit te adni akarsz. Uram, segíts rád vágyakozni! Segíts hozzád közeledni! Segíts a szemünket elsőként rád függeszteni, és csak aztán a hírekre. Segíts a te szabadításodat jobban érezni, mint a bajt a hátunkon. Segíts úgy közeledni az ünnephez, hogy abban ne régi emlékekhez, vágyakhoz, Instagram-ideákhoz, vagy a megszokotthoz közeledjünk, hanem az eget átszakító kegyelemhez!

Segíts hittel mondani: Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. (130. Zsoltár 5-6. vers)

Életfegyelem és felelősségvállalás – határozza meg az aktuális mottót Bagdy Emőke. Az országos hírű klinikai szakpszichológussal beszélgettünk lelki egészségről, pandémiáról, társadalmi reakciókról és arról, hogyan tehetnénk elviselhetőbbé gyermekeink számára ezt a végeláthatatlan vírushelyzetet.

–  Októberben tartják a lelki egészség világnapját. Mi magyarok foglalkozunk a lelkünk egészségével? Van időnk, energiánk, tudjuk egyáltalán, hogyan kell figyelnünk rá?

–  A lelki egészség szimbolikus fogalom. Nem beszélhetünk róla a test egészének az egészsége nélkül. Az egész valónk harmonikus összhangban való működése, maga az egészség. Mint ahogyan egy nagy zenekarban mindenki a helyén muzsikál és van egy karmester, aki vezényel, hogyan történjenek a dolgok. Tudományos hálózat-elméleten alapuló jelentős felfedezés a test-elme koncepció, mely szerint az elme az egész test minden porcikájában benne van. Amikor inger ér minket a körülöttünk lévő világból, az elménk beindít egy folyamatot, az adott érzelmi állapotnak megfelelően, ligandok – fehérjetermészetű anyagok – áradnak szét ioncsatornákon keresztül a testünkben, minden pici sejthez elviszik a hírt, hogy mi van odafönt, mire készüljön az egész organizmus, ezért minden sejtünk nemcsak sejt, hanem tud mindent a nagy egészről.

–  Innen jön az az elképzelés, hogy képesek vagyunk megbetegíteni magunkat?

–  A testi és a lelki egészség, test-lélek-szellem olyan egység, amiből kár lenne valamit kiemelni. A lelki egészség nincs önmagában. Akármilyen testi bajom támad, rezdül a lelkem és fordítva is így van, a rendszer nem szedhető szét.  A pszichoszomatikus hálózatelmélet magyarázhatóvá tette, hogy miért és hogyan tudjuk betegíteni saját magunkat, hogyan alakulnak ki például a stresszbetegségek. Sajnos rögtön azt is hozzá kell tennem, hogy jelenleg a magyar egészségügy, nem egészségügy, hanem betegségügy, mert akkor kezdi meg a működését, amikor az ember már bajba jutott. A prevenció nagyon fontos volna, annak a tudatosítása az emberekben, hogy mit tegyünk meg az egészségünkért, mit tegyünk meg azért, hogy megelőzzük a bajokat.

Hogyan lehetne ezt elérni?

–  Az orvosok arra vannak képezve, hogy testtel, a szervekkel foglalkozzanak, nem a nagy egésszel. Ha fáj a gyomrom, kivizsgálnak és adnak rá gyógyszert, de senki nem foglalkozik azzal, hogy a bajoknak lelki háttere is lehet. Lelki gondozás kellene, az antidepresszánsok, nyugtatók, szorongásoldó gyógyszerek helyett a pszichológusok beépülése az egészségügybe. Például fontos lenne televíziós műsorokat készíteni, szisztematikusan a lelki és egzisztenciális problémáknak, a testi bajokkal való összefüggéséről, hogy megértsék az emberek az egészségre vonatkozó felelősségüket és a tennivalókat. Ahogy odaállítunk egy pedagógust, hogy tanítsa a gyermekeinket, úgy szükség lenne a pszichológiai gondozásra is. Mondok egy példát. Autóvezetésből vizsgáznunk kell, de ki vizsgáztat minket le abból, hogyan váljunk jó szülővé. Sajnos ma már nem tudja a családi élet biztosítani azt, hogy belenőjünk a szülői teendőkbe, mint ahogy régen evidens volt, láttuk mit hogyan csinálnak a nagyszüleink, szüleink. Ma kínlódnak az anyukák tanácstalanul, mit csináljanak a gyerekükkel, szoronganak, hogyan is kellene nevelni őket.

  Ez most fokozottan igaz a pandémiás időszakban. Mekkora szükség lenne a lelkünk gyógyítására…

–  Amikor kitört a járvány, én azonnal házi felvételeket készítettem és a könyvemmel együtt, ingyenessé és letölthetővé tettem egy 5 egységből álló relaxációs programot, hogy mit tegyen az ember, ha szorong, ha alvászavara van, ha napközben feszült, hogyan oldja a stresszt, stb. Minden fórumon megszólaltam, nyilatkoztam, megpróbáltam segíteni az embereknek, hogy megmagyarázzam, mi történik akkor, ha izolációs helyzet, bezártság, karantén van. Ez egy felfokozott feszültségállapot, amelyben más törvények kezdenek működni. Írtam egy rövid útmutatót is: Hogyan alkalmazkodjunk a világjárvány kihívásaihoz címmel, amelyben konkrét praktikus tanácsokat adtam. Ez a hozzáállás nagyon hiányzik mások részéről.

–  Mi a személyes tapasztalata, hogyan alakultak az emberi kapcsolatok az első hullám alatt?

–  Ha ebbe a mesterséges lombikhelyzetbe, ebbe a zárt lélektani térbe kerülünk, akkor nagyon kell vigyázni. Ha szereted a másikat, még jobban fogod szeretni, a szimbiózisban a pozitív energiák összeadódnak, felerősödnek. Ellenben, ha rosszban vagytok, vagy feszültség van köztetek, akkor az energiák egymásnak feszülnek, és ez felrobbanthatja a lombikot. Én a pandémiás időszak alatt folyamatosan fogadom a pácienseket és azt tudom mondani, hogy nagyon magas a pánikbetegek aránya és a párkapcsolati krízisek száma. Ez a kettő vezető tünete a jelenlegi Covid-állapotnak. De hogy jót is mondjak, pozitív hatása is volt a karanténnak, ugyanis az első hullám alatt gyarapodott a házasságkötések száma. Arra nézve nincs számszerű adat még, hogy hányan döntöttek úgy, hogy szétválnak az útjaik, de én azt tapasztaltam, hogy megnövekedtek a kapcsolati fellazulások is.

–  Hogyan éljük meg a második hullám viszontagságait?

–  Amikor egy stresszhelyzet krónicizálódik, azaz van egy láthatatlan ellenség, a vírus és nem tudjuk vele szemben felvenni a harcot, csak küzdünk, hogy megtaláljuk az ellenszerét, az egy hadiállapotnak feleltethető meg. Amikor megvan a biztos rossz, de mi hétköznapi emberek tehetetlenek vagyunk vele szemben, akkor belefárad a lélek abba, hogy várni kell.  Türelemmel lenni, még nincs megoldás és kialakul egy pszichikai lefáradás, amit közönynek nevezünk. Mi most jelenleg egy meglehetősen elfásult lelkiállapotban vagyunk. Ahol egyrészt az okos agyunk, a bal agyfélteke felfogja, hogy nagy a veszély, az érzelmi agy pedig azt a félelmet, amit hordoz, állandóan distresszként, rossz stresszként megélve, különböző feszültségi tünetekben reagálja ezt le. A test ezeket kóbor feszültségekként, különböző csatornákon kifejezésre juttatja. Például sok az álmatlanság, diszfunkció, kifáradás, kimerülés, aggodalmaskodás, és változatlanul nagyon magas a pánikbetegek száma. A pánikbetegség már egy betegségszintre jutó olyan félelem, ahol az illető úgy érzi, hogy megsemmisíti az a helyzet, ami ellen nem tud védekezni. Itt aztán nincs kétség, ebben a helyzetben pszichológusra, pszichiáterre van szükségük az embereknek.

Milyen egyéb attitűdökkel találkozhatunk még a vírushelyzettel kapcsolatban?

–  Alapvetően az határozza meg az emberek viselkedését, hogy elfogadják-e a szabályokat, vagy sem. Sok esetben lélektani elhárítások indulnak be tömegszinten. Az egyik ilyen folyamat, a tagadás, amikor azt mondom, hogy olyan félelmetes valami, hogy nem is létezik. Ne csapjatok már be, nincs is Covid. A következő reakció, az annulláció, amikor nem veszek róla tudomást. Mintha nem is létezne. Tudom, belátom, hogy van, de mivel úgysem kerülhetem el a sorsomat, feltartom a kezem és azt mondom: lesz, ami lesz. Sajnos, sokan vannak ilyenek. A következő lelki elhárítás, a projekció. Amikor keresem a felelőst, összeesküvés elméleteket gyártok, ekkor jönnek a kóros, káros tévképzetek, amit villámgyorsan átadnak egymásnak az emberek és ez egy kártékony hírterjesztés. Amikor már nagyszámú népesség állít valamit, akkor hasadás jön létre, két tábor alakul ki, akik hajlamosak egymásnak támadni. De mielőtt egymásnak mennének, hogy elkerüljék az összecsapást, elkezdenek bűnbakot, felelőst keresni. Ilyenkor általában jelentős személyiségeket tesznek meg felelősnek, kimondják, hogy ő az oka mindennek. Ez a jelenség a „feszítsd meg őt” effektus. Ezek mind olyan jelenségek, amik lehetőségként benne vannak a levegőben. Nagyon sok függ attól, hogyan tartjuk egyénileg és kollektíve kézben ezeket a folyamatokat. Tudatosság nélkül nem megy.

–  Mi felnőttek még valahogy túléljük ezt a helyzetet, de mi zajlik a gyermekek lelkében? Mit fognak fel ebből az egészből?

–  Én két dolgot tennék. Csinálnék olyan gyerekmaszkot, ami nagyon mókás, vicces, „szeretik hordani” a gyerekek, akár jutalomként is funkcionálhat, ha valaki ügyes, vagy jól teljesít, kaphat egy még különlegesebbet. Olyan maszkra lenne szükség, ami bőrbarát, légáteresztő szűrős, valahogy kíméletesen rátapad a bőrre, és ezáltal nehezebben is lehet leszedni. A gyerekek számára élménnyé tenni valahogy a maszkviselést, hogy meg tudjuk védeni őket is, mert ők a legkiszolgáltatottabbak. A társadalom többi tagjánál csak a fegyelmezettségen múlik minden. A másik dolog, amit tennünk kéne, hogy mesékkel, történetekkel megértetjük, közelebb hozzuk a hozzájuk ezt az egész pandémiás helyzetet. Minden tisztelt meseírót könyörögve kérek: írjanak meséket! Megírhatnák oly módon, hogy a gyerekek számára egy izgalmas kaland legyen, amiben ők a hősök. Mondok egy példát. A gyerekek jönnek és segítenek a felnőtteknek, mert a felnőttek ügyetlenek és minden a gyerekeken múlik. Meg kell menteniük a világot, maszkban vannak és felveszik a harcot a láthatatlan vírussal. Mindenféle trükkre, csodára, varázslatra van szükség, hogy láthatóvá tegyék, mert csak akkor tudják elpusztítani. Olyasmi lehetne, mint Harry Potter.

–  Mit üzen útravalónak?

–  Életfegyelem és felelősségvállalás. Az embereknek meg kell érteniük, hogy felelősek vagyunk egymásért. Alárendelem magam a szabályoknak és elfogadom azokat. Elérkezett az idő, hogy megmérettessünk!

Európában 102 éve nem volt a lakosság nagy részét érintő világjárvány (epidémia), éppen ezért számos negatív érzelmi élmény jelenhet meg ebben az ismeretlen, világméretű krízisben. Ilyen érzés lehet a félelem, frusztráció, bénultság, érzelmi kimerülés, harag, stressz, magány, tehetetlenség. Ha ezek tartósabban (hetekig) fennállnak, az megnöveli a különböző mentális zavarok kockázatát. Ebben a helyzetben nagyon fontos az egymás felé fordulás és támasznyújtás.

Gyakorlati teendők a járvány és a karantén által kialakuló krízis leküzdésének elősegítésére:

Kerülendők krízishelyzetben:

Ha úgy érzi, hogy nehezen birkózik meg azzal a lelki teherrel, amelyet a COVID-19-járvány nyomán kialakult krízishelyzet okoz, akkor keresse a non-stop ingyenesen hívható lelki elsősegély telefonszolgálatot, (116-123) vagy a térképen található pszichiátriai ellátóhelyek egyikét.

Elsősegélyt nyújtó intézmények keresése

Ha úgy érzi, hogy Ön vagy hozzátartozója sürgős segítségre szorul, kérjük keresse fel a legközelebb eső pszichiátriai rendelést. A rendelők közül könnyebben választhat, ha használja a térképet, melyet a különböző adottságok bepipálásával szűrhet. Az intézmények között a szabadszöveges mezővel is kereshet.

A térképre kattintva vagy a GPS szerinti helyzetének megadásával az ellátást nyújtó pontok az Öntől való távolság szerinti sorrendben jelennek meg.

11. kerületi Pszichiátriai Gondozó

1115 Budapest, Tétényi út 18.

Telefonszám: +36 (1) 209 1339

Hétfő: 8:00-10:00 –

Albert Schweitzer Kórház – Rendelőintézet, Pszichiátriai Osztály

3000 Hatvan Balassi Bálint út 16.

Telefonszám: +36 (37) 341 033

Hétfő: 8:00-10:00 –

Almási Balogh Pál Kórház Pszichológiai Szakrendelő

3600 Ózd  Béke út 1-3.

Telefonszám: +36 (75) 574 457, mellék: 150

Hétfő: 8:00-10:00 –

Bajai Kórház, Felnőtt Pszichiátriai Gondozó

6500 Baja, Pokorny u. 6.

Telefonszám: +36 (76) 422 010, mellék: 1167

Hétfő: 8:00-10:00 –

Bajai Szent Rókus Kórház Pszichiátriai Osztály – ambulanciák

6500 Baja Rókus u 10.

Telefonszám: +36 (79) 422 010, mellék: 2405

Hétfő: 8:00-10:00 –

Bajai Szent Rókus Kórház Pszichiátriai Osztály – fekvőbeteg osztály

6500 Baja Rókus u 10.

Telefonszám: +36 (79) 422 233, mellék: 2402

Ügyeleti telefon: +36 (79) 422 233. Hétfő: állandó ügyelet

Bajcsy-Zsilinszky Kórhház Rendelőintézet, XVII. Ker. Pszichiátriai és TÁMASZ Addiktológiai Gondozó

1173 Budapest, Pesti u. 80.

Telefonszám: +36 (1) 257 02

Hétfő: 8:00-10:00 –

Bajcsy-Zsilinszky Kórház Rendelőintézet

1101 Budapest, Kőbányai út 45.

Telefonszám: +36 (1) 433 3481

Hétfő: 8:00-10:00 –

Balatonalmádi Kistérségi Egészségügyi Központ

8220 Balatonalmádi, Petőfi S. u. 2-4.

Telefonszám: +36 (93) 599 922

Hétfő: 14:00-19:00 –

Baranya Megyei Kórház, Mentálhigiénés Intézet és Alkoholgondozó

7623 Pécs, Nyár u. 8

Telefonszám: +36 (69) 533 133

Hétfő: 8:00-10:00 –

Barcs Város Önkormányzat Járóbetegellátó Intézmények, Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó

7570 Barcs, Kálmán Imre u. 10.

Telefonszám: +36 (82) 565 490

Hétfő: 7:00-17:00 – Nyitva

Batthyány Kázmér Szakkórház

2870 Kisbér, Iskola u. 11.

Telefonszám: +36 (32) 552 600, mellék: 159.  Hétfő: 14:00-19:00 –

Belváros -Lipótváros Egészségügyi Szolgálat Pszichiátriai Gondozója

1054 Budapest, Bank u. 7., II. em.

Telefonszám: +36 (1) 311 7252

Hétfő: 8:00-10:00 –

Bonyhád Városi Kórház-Rendelőintézet, Felnőtt Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó

7150 Bonyhád, Szent Imre út 6.

Telefonszám: +36 (74) 451 803

Hétfő: 8:00-10:00 –

Bonyhádi Kórház és Rendelőintézet, Felnőtt Ideggondozó

7150 Bonyhád Bajcsy-Zsilinszky utca 25.

Telefonszám: +36 (74) 451 803

Hétfő: 8:00-10:00 –

Borsod Abaúj Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Semmelweis Tagkórház

3529 Miskolc Csabai kapu 9-11.

Telefonszám: +36 (46) 555 666, mellék: 31202

Ügyeleti telefon: +36 (46) 555 666

Hétfő: állandó ügyelet

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat II. Rákóczi Ferenc Kórház, Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó

3800 Szikszó, Kassai út 45-49.

Telefonszám: +36 (49) 596 600, mellék: 1218

Hétfő: 8:00-14:00 – Nyitva

Budapest Főváros II. kerületi Önkormányzat Egészségügyi Szolgálat

1027 Budapest, Margit krt. 99.

Telefonszám: +36 (1) 315 0011

Hétfő: 8:00-19:00 – Nyitva

Budavári Önkormányzat Egészségügyi Szolgálata Budavári Önkormányzat Egészségügyi Szolgálata Járóbeteg Szakrendelői

1122 Budapest, Maros utca 16/b

Telefonszám: +36 (1) 356 50

Hétfő: 9:00-17:00 – Nyitva

Bugát Pál Kórház Egészségügyi Szolgáltató Nonprofit Kft, Pszichiátriai Gondozó

3200 Gyöngyös, Dózsa György út 20-22.

Telefonszám: +36 (57) 312 491

Hétfő: 13:00-17:00 –

Bugát Pál Kórház Gyöngyös, Pszichiátria

3200 Gyöngyös Dózsa György út 20-22.

Telefonszám: +36 (37) 312 491

Hétfő: 8:00-10:00 –

Bács-Kiskun Megyei Kórház Pszichiátriai Osztály

6000 Kecskemét Balaton u. 17.

Telefonszám: +36 (76) 516 976

Ügyeleti telefon: +36 (76) 516 976

Hétfő: állandó ügyelet

Bács-Kiskun Megyei Kórház a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Oktató Kórháza Kalocsai Telephelye

6300 Kalocsa Kossuth Lajos u. 34-36.

Telefonszám: +36 (78) 564 210. Hétfő: 8:00-10:00 –

Bács-Kiskun Megyei Kórház kiskunfélegyházi telephelye/Városi Kórház Rendelő Intézet Gyógyfürdő és Rehabilitációs Központ

6100 Kiskunfélegyháza Fadrusz János u. 4.

Telefonszám: +36 (76) 801 683

Hétfő: 8:00-14:00 – Nyitva

Bács-Kiskun Megyei Kórház, Rendelőintézet Pszichiátriai Gondozó és járóbeteg szakellátás

6000 Kecskemét Csabay Géza krt. 21.

Telefonszám: +36 (76) 516 730

Hétfő: 8:00-10:00 –

Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórház-Rendelőintézet, Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó

6000 Kecskemét, Nyíri út 38.

Telefonszám: +36 (72) 516 952

Hétfő: 7:00-15:00 – Nyitva

Békés Megyei Központi Kórház – Réthy Pál Tagkórház Pszichiátriai szakrendelés és III. Pszichiátriai gondozó

5600 Békéscsaba Gyulai út 18.

Telefonszám: +36 (66) 441 411

Hétfő: 8:00-10:00 –

Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház Pszichiátriai Osztály

5700 Gyula Semmelweis u. 1./Rendelőintézet bejárat: Dob u. 3.

Telefonszám: +36 (66) 526 526, mellék: 2443

Hétfő: 8:00-14:00 – Nyitva

Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház, Szeghalmi Fekvő és Járóbeteg Egysége, Pszichiátriai Gondozó Intézet

5520 Szeghalom, Ady Endre u 1/b.

Telefonszám: +36 (48) 371 796, mellék: 129.

 Hétfő: 8:00-16:00 – Nyitva

Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház-Rendelőintézet, Pszichiátriai Gondozó

5700 Gyula, Semmelweis u. 1.

Telefonszám: +36 (66) 526 526, mellék: 6561

Hétfő: 7:00-15:00 – Nyitva

Békési Egyesített Egészségügyi Intézmények és Rendelőintézet, Pszichiátriai Gondozó

5630 Békés, Vásárszél u. 2.

Telefonszám: +36 (66) 411 302

Hétfő: 7:30-13:30 – Nyitva

Csongrád Megyei Egészségügyi Ellátó Központ Hódmezővásárhely-Makó

6900 Makó Kórház u. 2.

Telefonszám: +36 (62) 511 151, mellék: 682

Ügyeleti telefon: +36 (62) 511 151

Hétfő: állandó ügyelet

Debreceni Egyetem Klinikai Központ Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika

4032 Debrecen Móricz Zsigmond körút 22.

Telefonszám: +36 (52) 255 240

Ügyeleti telefon: +36 (52) 411 600

Hétfő: állandó ügyelet

Dorogi Szent-Borbála Kórház és Szakorvosi Rendelő Pszichiátria

2510 Dorog, Kossuth L. u. 6.

Telefonszám: +36 (34) 512 740, mellék: 102

Hétfő: 8:00-12:00 – Nyitva

Dr. Bugyi István Kórház, Pszichiátriai Osztály

6600 Szentes Sima Ferenc u. 44-58

Telefonszám: +36 (94) 313 244

Ügyeleti telefon: +36 (63) 313 244

Hétfő: állandó ügyelet

Dr. Bugyi István Kórház, Pszichiátriai Osztály

6600 Szentes, Sima Ferenc u. 44-58

Telefonszám: +36 (63) 313 244, mellék: 197

Hétfő: 8:00-15:00 – Nyitva

Dr. Deák Jenő Kórház-Rendelőintézet, Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó

8300 Tapolca Ady Endre u. 1-3

Telefonszám: +36 (34) 411 655

Hétfő: 8:00-10:00

Dr. Deák Jenő Kórház-Rendelőintézet, Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó

8300 Tapolca, Ady Endre u. 1-3.

Telefonszám: +36 (88) 511 080

Hétfő: 8:00-10:00 –

Dr. Diósszilágyi Sámuel Kórház Rendelőintézet, Pszichiátriai Osztály

6900 Makó, Kórház u. 2.

Telefonszám: +36 (62) 511 151

Hétfő: 8:00-12:00 – Nyitva

A mentális elsősegély módszerére alapozva, 8 egyszerű lépést betartva lehet egy krízishelyzetbe került embertársunknak segíteni. Az egyes gyakorlati lépések segítenek elsajátítani az empátiát és az aktív figyelem technikáját. Megtanulhatja, hogyan kell úgy segíteni valakit, hogy csak meghallgatja és az igényeit térképezi fel, arra reagál. Ezek a lépések nem kell, hogy egymás után következzenek, az is jó, ha néhányat felidéz és azok szerint próbál segíteni. Nem ad tanácsot, nem akarja megoldani a problémát. A közhiedelemmel ellentétben ezzel segíthetünk a legtöbbet!

1

KAPCSOLATTEREMTÉS

Egy krízishelyzetben lévő személynek kiemelten fontos a fizikai biztonság, nyugodt környezet megteremtése,mely biztonság a segítőre is vonatkozik! A mentális elsősegélynyújtás a megfelelő, bizalmon alapuló kapcsolatteremtéssel kezdődik.

Példamondatok

Júlia! Mi az, amire úgy érzi, most a legnagyobb szüksége lenne, mit szeretne a legjobban?

2

AZ EGYÜTTÉRZÉS KIFEJEZÉSE

A bajba jutott személy kifejezetten érzékeny, így nagyon fontos az elfogadás és az empátia a számára. Ennek az alábbi jelei vannak:

Példamondatok

„Látom, nagyon megviseli a helyzet.

Azért vagyok itt, hogy segítsek.

Itt vagyok, és nagyon együttérzek veled.

3

AZ ÉRZÉSEK ELFOGADÁSA

Az érzések, a teljes személyiség elfogadása: Kínáljuk zsebkendővel, ha sír.
Ne állítsuk le a negatív érzések megélését, kifejezését, a panaszkodást. Hagyjuk, hogy tegye meg nyugodtan. Ez teljesen érthető ilyen helyzetben.

Példamondatok

Teljesen érthető, hogy így érzel, ez valóban nagyon nehéz helyzet.

Mondd nyugodtan, itt vagyok, és hallgatlak!

4

INFORMÁCIÓGYŰJTÉS

A történtekről nem gyűjtünk információt.
Informálódunk, hogy mire van a legnagyobb szüksége, mi az/ki az, ami megnyugtatná.
Aktív hallgatás: Megadjuk a lehetőséget, hogy beszéljen, de csak ha ő akar, közben figyelmet tükröző metakommunikációnk van (pl. bólogatás).
Akárhányszor elismételheti a panaszait, vagy bármit, amit szeretne.

5

A HOZZÁTARTOZÓK BEVONÁSA

Hívjuk oda azt a hozzá jelenleg legközelebb álló személyt, akit szeretne maga mellett tudni, mert ilyenkor a társas támogatás elengedhetetlen. Esetleg mi magunk kísérjük el oda.
Nagyon fontos szempont, hogy bizonyosodjunk meg róla, hogy van hol aludnia, ennie, tisztálkodnia.

Példamondatok

Ki az, akit szeretne most maga mellett tudni?

Hívjuk ide a legjobb barátod!

6

BESZŰKÜLTSÉG TÁGÍTÁSA

Próbáljuk meg az életének jól működő területeit felidéztetni vele: ilyen lehet a munka, vagy a támogató baráti és rokoni kapcsolatok.
A krízis nem minden életterületet érint egyformán, még ha az egyén beszűkült állapotában úgy is érzi.
Fontos áttekinteni azokat a dolgokat, amik életben tartják: lehet ez a háziállata, a kertje, ahol a veteményest rendeznie kell, vagy a szomszéd, aki reggelente együtt issza vele a kávéját.

Példamondatok

Biztosan vannak támogató, megbízható emberek maga körül… Mesélne kicsit róluk?

Úgy tudom, nagyon izgalmas a munkája, mesélne erről egy kicsit?

7

SIKERESEN MEGOLDOTT KORÁBBI VÁLSÁGOK FELIDÉZÉSE

A legtöbb embernek voltak már nehéz helyzetek az életében.
Ha ezekre visszaemlékszik, önbizalma, magabiztossága nő, beszűkültsége tágul.
Megtudhatjuk milyen megküzdési stratégiái, korábbi problémamegoldó módszerei voltak.

Példamondatok

Biztosan volt már hasonló válság az életében… Mi segítette akkor a megoldást, hogyan tudott túljutni azon?

8

SZAKEMBER BEVONÁSA

Súlyos krízis és önveszélyeztető állapot esetén be kell vonni külső segítséget.
Közvetlen veszélyeztető magatartásról akkor beszélünk, ha a személy pszichés állapotának akut zavara következtében saját vagy mások életére, testi épségére, egészségére közvetlen és súlyos veszélyt jelent. Ilyenkor mentőt és rendőrséget kell hívni.
Ha nincs közvetlen önveszélyeztető állapot, akkor is érdemes szakembert javasolni, és/vagy az alábbiak valamelyikét:

Érzelmi jelek

A tinédzserek lehetnek rosszkedvűek. De nem minden mélabús viselkedést kezelhetünk úgy, mint a tinédzser kor sajátosságát. Van több olyan szokatlan és extrém érzelmi segélykiáltás, ami arra utalhat, hogy a tinédzsereink reménytelenséggel, depresszióval vagy öngyilkossági gondolatokkal küzdenek.

Az első olyan klasszikus tünet a depresszió. Ha a depresszió hetekig fennáll, mindenképpen orvosi/lelkigondozói segítség kell kérni!

A normális és megszokott tevékenységektől való indokolatlan visszahúzódás a második segélykiáltás. Amikor a tini hirtelen elkülönül a barátaitól, a családjától, a tárgyaktól vagy tevékenységektől, amik addig az életének nagy részét képezték, akkor mindenképpen gyanakodnunk kell valamiféle lelki problémára. A depressziós vagy öngyilkosságra hajló fiatalok hirtelen állandóan egyedül akarnak lenni, vagy bezárkóznak a szobájukba.

A tipikus “vihar előtti” átmenet, amikor a fiatal kedve hirtelen és drámaian javulni kezd egy hosszabb és mély depresszió után. Pszichológusok azt mondják, hogy ez egy nagyon veszélyes időszak, mert innentől kezdve kialakul egyfajta “békesség” a tinédzser lelkében, mert meghozták a végleges döntést. Izgatottak, mert úgy érzik, végre megtalálták a megoldást a problémáikra, és a fájdalmaknak nemsokára véget tudnak vetni. Azoknak a szülőknek nagyon kell figyelniük, ahol a gyermeknek hosszú depressziós múltja van, majd túl hirtelen látszik nagy pozitív változás a hangulatában.

Fizikai jelek

Egy hozzáértő szemű lelkigondozó már ránézésre meg tudja mondani, ha a tinédzser depressziós, vagy öngyilkosságra hajlamos. Ez azért lehetséges, mert a depressziónak szemmel látható, fizikai tünetei is vannak. Ilyen a folyamatos hasfájás, fejfájás és az állandó fáradtság illetve kimerültség. Ha hirtelen a fizikai megjelenés gondatlanná válik olyanoknál, akik korábban adtak magukra, ha a hanyagság és az igénytelenné váló személyi higiénia lesz jellemező rájuk, az szintén azt jelentheti: “Minek törődjek vele? Velem sem törődik senki.” Azok a fiatalok, akik pocsékul érzik magukat, néha pocsékul kezdenek kinézni.

A megszokott étkezési szokások hirtelen megváltozása, vagy akár az alvási szokásoké szintén a baj jele lehet. Az öngyilkosságra hajlamos tinédzserek hirtelen többet alszanak és kevesebbet esznek, mint korábban.

Végül a testbeszédük is kifejezi a lelki problémájukat: nem tudnak koncentrálni, idegesek és izgágák lesznek, mint akik “be vannak sózva”. Másrészről az “őgyelgés”, a “bambulás”, az állandó álmodozás szintén jellemző tünete lehat annak, hogy valamilyen lelki fájdalmat nem tud feldolgozni a fiatal.

Viselkedésbeli jelek

Akik depresszióval és öngyilkossági gondolatokkal küzdenek, néha furcsa és ijesztő, a megszokottól teljesen eltérő és új viselkedési formákat vehetnek fel.

A balesetveszélyes viselkedés lehet tudatos vagy nem tudatos figyelem-felkeltési szándék a tiniknél, akik elkeseredetten szeretnék, ha valaki végre felfigyelne rájuk. A fiatalok, úgy érzik, hogy el vannak zárva a többiektől, és ha baleset éri őket, akkor legalább kellő figyelmet kaphatnak. Ez a kiáltás nem csak figyelemért, hanem segítségért is kiált.

A maguk túljátszása, a melodramatikus viselkedés egy másik általános figyelemfelkeltő jel. Emlékszem egy lányra, aki mindig úgy viselkedett, mintha nemsokára itt lenne a világvége. Amikor úgy érezte, hogy a barátai mellőzik, gyorsan a “színpadra állt” és úgy viselkedett, mint egy rossz színésznő, aki valami halálos krízisben van. Nem tartott soká, hogy a barátai kiismerjék és “dobják”. Ahogy aztán ez a fantáziavilág összeomlik, tovább kell állnia, és olyan baráti kört keresni, akik úgy reagálnak, ahogy ő szeretné. Szomorú, de ez is egy kiáltás volt figyelemért, a szeretetért, a törődésért, egy olyan lánytól, akit az édesapja érzelmileg elutasított, depresszióban hagyta, és aki emiatt értéktelennek érezte magát.

A hirtelen erőszakossá és agresszívvá váló viselkedés szintén egyértelmű jele, hogy valami nem jól működik. Némelyik öngyilkosságra készülő gyerek verekedik, ordibál, tárgyakat tör össze vagy dobál az egyre gyakoribb dührohamok közepette. Némelyiküket hirtelen megigézik a durva videó játékok vagy az erőszakos filmek. Némelyikük fegyvert vásárol, vagy megpróbál készíteni.

Nagyon sok öngyilkosságra hajlamos fiatal éli úgy az életét, hogy gyorsan vezet, veszélyes fegyveres játékokban vesz részt, vagy életveszélyes játszmákat játszanak autóval vagy kerékpárral (szembe mennek egymással, és az a gyávább, aki elrántja a kormányt). Minden ilyen magas kockázatú tevékenység figyelmet érdemel.

A felszínes alkalmi szexuális kapcsolatok is csak arra valók, hogy csillapítsák az erős depressziós érzéseket. Azok a fiatalok, akik értéktelennek, szeretetlennek, vagy elutasítottnak érzik magukat, szeretetet és elfogadást keresnek a szexuális intimitásban.

A drog és alkoholos befolyás is hozzájárulhat az öngyilkossághoz. Ezek a szerek a felelősek az öngyilkosságért azzal, hogy súlyosbítják és felnagyítják a negatív depressziós érzéseket.

Ha hirtelen lázadóvá és tiszteletlenné válik a tinédzser a szülők felé, a tanárok felé vagy más tekintélyek felé, szintén jelezheti, hogy a gyerek úgy döntött, a saját kezébe veszi az életét. Innentől kezdve többé “nincs szüksége” azoknak a bölcsességére és tanácsára, akiket előtte tisztelt.

A jegyek romlása és az iskolakerülés sem szokatlan, mert ilyenkor a tinik úgy érzik, értelmetlen és lehetetlen az iskolai dolgaikkal foglalkozni.

Azok a fiatalok, akik öngyilkosságon gondolkoznak, sokat foglalkoznak a halállal. Sokszor verseket írnak, rajzolnak, amiknek a halál vagy más morbid témák vannak a középpontjában. A zenei ízlésük megváltozhat, és olyan fajta zenéket kezdenek el hallgathatni, amik a halált dicsőítik, a reménytelenséget és az okkult dolgokat. Az, hogy folyton a halálon jár az eszük, arra vezetheti őket, hogy befessék a hajukat, vagy feketébe öltözzenek.

Egyértelmű jel, ha a tinédzser el kezd felkészülni a halálra, mert eldöntötte, hogy öngyilkos lesz. Sokan, akik meghozzák a döntést, elkezdik szétosztogatni a személyes tárgyaikat a közeli barátaik, és családtagjaik között. Elbúcsúznak, és minden személyes dolgot elintéznek. Azután beszerzik a szükséges eszközöket az öngyilkossághoz (kötél, fegyver, gyógyszerek?)

Talán furcsának tűnik, hogy ezt a viselkedésbeli jelet hagytam utoljára, de tény, hogy sok szülő nem hallja meg ezt a leghangosabb kiáltást. Az öngyilkossági kísérletet nem lehet könnyedén venni. Ahogy Dr. Walter Byrd a Minirth-Meier Klinika orvosa mondja: “Minden öngyilkossági kísérletet nagyon komolyan kell venni, akár előre eltervezett volt, hogy véget vessen az életének, akár egy elkeseredett cselekedet, hogy kiprovokálja a többiek figyelmét és segítségét.”

A körülmények jelei

Kutatók és tanácsadó szakemberek megjelöltek több olyan élethelyzetbeli változást, amitől a fiatalok mélyebbre kerülhetnek, mint azok az emberek, akiket ezek nem érintenek meg. Ezek az események okozhatnak kudarcélményt, magányt, depressziót és öngyilkossági hajlamot. Egy tanulmány kimutatta, hogy az öngyilkossági kísérletet elkövetők 76 százalékánál volt megfigyelhető egy vagy több ezek közül a változások közül.

A tinédzserek hajlamosak lehetnek öngyilkosságra, ha elveszítik a barátaikat, a csoportbeli rangjukat, vagy ha a család új helyre költözik. Másik ilyen veszélyt jelentő szituáció lehet a szerelmi szakítás, egy barát vagy szeretett ember halála, a szülők válása, vagy iskolai bukás. A szülőknek különösen érzékenyeknek kell lenni a tinédzserek érzelmi szükségleteire az ilyen személyes krízisek alatt. Néha hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ők is ugyanolyan könnyen alkalmazkodnak, mint mi ő de ez nem így van! ők még csak gyerekek!

Verbális jelek

Azok a szülők, akik rendszeresen beszélgetnek a gyermekeikkel, meghallhatják az öngyilkossági szándékra utaló verbális jeleket is. Azok a gyerekek, akik ilyesmiket mondanak: “Többé már nem okozok neked problémát!”, “Már semmi sem számít!”, “Nem foglak látni többé!” vagy “Bár már meghaltam volna?!” Ők elárulják magukat.

Gyakran mondják, hogy aki öngyilkosságról beszél, az úgysem fogja megtenni. Ne higgyük el! Ez csak legenda! A legtöbb öngyilkossági kísérlet megelőzhető lenne, ha észrevennénk a jeleket. Minden ilyen jelet és kiáltást nagyon komolyan kell venni!

Amikor Derek Redmond elesett a versenypályán az 1992-es nyári olimpián, csodálatos dolog történt. Ahogy felállt, és elkezdett sántikálni a pályán, hogy befejezze kört, az édesapja lejött a lelátóról, félrelökte a biztonsági embereket, odament a fiához és átölelte. Miközben a fia feje a vállán feküdt, és a tömeg éljenzett, Jim Redmond körbevezette a fiát a pályán egészen a célig. Később megtudtuk, hogy amikor Jim Redmond odaért a fiához, azt mondta neki: “Együtt fogjuk befejezni.”