Ha nincs kivel megbeszélni a problémákat, ha nem tudunk megbízni senkiben, ha titkok súlya nehezedik ránk, ha úgy érezzük, nem bírjuk tovább, akkor még mindig akadhat egy utolsó szalmaszál – és ez a szalmaszál lehet egy kedves hang a telefonvonal túlsó végén. Aki abban bízik, hogy segíthet nekünk. Önkéntesként, ellenszolgáltatást nem várva.

Egy anglikán lelkész különös dologgal próbálkozott, amikor az ötvenes évek Londonjában az öngyilkosságok száma ijesztő méreteket öltött. Feladott egy hirdetést, amiben arra kérte azokat, akik az életük bevégzésének gondolatával foglalkoztak, adjanak maguknak egy utolsó esélyt és hívjanak fel egy telefonszámot. Meglepően sokan jelentkeztek. Ekkor derült ki, hogy a telefonos segítség jó eszköz lehet arra, hogy az öngyilkosságok egy részét megelőzzék. Tanulmányok születtek erről, egyre több helyen szerveződtek önkéntes csoportok, hogy lelki támaszt nyújtsanak az embereknek életük kritikus szakasziban. Magyarországon a hetvenes években alakult az első telefonos lelki segélyszolgálat Debrecenben. Azóta 20 működik és ma már elég egyetlen hívószámot megjegyezni, ha segítséget szeretnénk kérni, ez a 116-123, ami ingyenesen hívható vonalas készülékről, és mobiltelefonról egyaránt.

A farkasok órája

A statisztikák szerint egyébként nem karácsonykor és ünnepek alatt van a legtöbb hívás, inkább azokat megelőzően és azokat követően. A várakozás feszültségében telefonálnak sokan vagy az ünnep utáni csalódottságukban. Lényegesen több nő emeli fel egyébként a telefont, mint férfi. Kopp Mária kutatásaiból azonban egyértelműen kiderült az is, hogy a telefonos segítség nagyon jó eszköz a férfiak számára, nem kell ugyanis bemutatkozni, nem kell farkasszemet nézni senkivel és abszolút diszkrécióra számíthatnak. A hívás és a probléma nem tudódik ki soha.

Emberi találkozások

A csoda megtörténik

Erzsébetet például teljesen elvarázsolta az a munka, ami az Élet Lelki Elsősegély Telefonszolgálatnál várta. Ez körülbelül harminc évvel ezelőtt történt. Akkoriban a gépésztechnikusi végzettségével el sem tudta képzelni, hogy valakinek az életébe, a legrejtettebb fájdalmába, képes lesz pusztán csak betekinteni is. Erzsébet a teljes nevét az ügyelők anonimitásának megőrzése miatt nem vállalhatta. Ők maguk is ismeretlenek maradnak és azok is, akik hívják őket. Így biztosítható ugyanis, hogy a velük megosztott bizalmas történetek ne tudódjanak ki.

Rist Lilla

A Református Telefonos Lelkigondozás a koronavírus- járvány idején is várja a krízishelyzetbe kerülteket.

A református telefonos és internetes lelkigondozás általában nincs szem előtt, hiszen egy olyan háttérszolgálatról van szó, amelynek leginkább akkor lehet érezni a hiányát, ha nincs. Az elhúzódó koronavírus-járvány miatt azonban egyre többen szorulnak lelki segítségnyújtásra, így előtérbe kerül minden olyan lehetőség, amely a krízishelyzetből kiutat mutathat. Ez utóbbit Református Telefonos Lelkigondozás is megtapasztalhatta az elmúlt évben – tudtuk meg a szervezet vezetőjétől, Révész Jánosné Abuczky Anikótól, aki lassan harminc éve végzi missziói szolgálatát ezen a területen.


A Református Missziói Központ egyik missziói ágaként működő Református Telefonos Lelkigondozást 1984 őszén lelkipásztorok alapították, például mások mellett olyan nagy nevek is, mint Cseri Kálmán, Molnár Miklós, Gyökössy Endre, P. Tóth Béla. Kezdetben csak hétvégén üzemelt egy lelkészi hivatalból, 2000-től lett önálló irodája, akkor már minden nap működött, és azóta is lépésről lépésre fejlődik. Ma már internetes változata is van, amely Skype-on keresztül érhető el. Nemcsak egyháztagok részére elérhető, hanem bárki igénybe veheti az egész országban. 35 munkatársa van jelenleg, de a létszám az önkéntesek nagy fluktuációja miatt eléggé változó.

A kommunikációra épül
„Azért vagyunk, hogy a válságba jutottaknak támaszt nyújtsunk, hogy mindig elérhetőek legyünk számunkra, hogy enyhítsük az elhagyatottságukat, kétségbeesettségüket, magányosságukat és támogassuk azokat a krízisben lévőket, akiknek nincs hová fordulniuk” – fogalmazta meg küldetésük lényegét Révész Anikó. A hivatalos meghatározása mindennek így hangzik: konzultációs vagy krízisintervenciós beszélgetés emberi és lelki válság esetén, emberi, családi, hitbeli, lelkiismereti kérdések megbeszélésére. De hogy is zajlik egy ilyen telefonhívás? – tettük fel a kérdést Anikónak.

„Maga a hívó kezdeményezi a beszélgetést és bármikor megszakíthatja a kapcsolatot. A beszélgetés során természetesen az emberi méltóságot, szabadságot tiszteletben tartjuk. A krízisben lévő hívót abban igyekszünk erősíteni, hogy helyreálljon a lelki egyensúlya, hogy oldódjon a lélektani beszűkültsége, regressziója, a problémamegoldó eszközei pedig fejlődjenek. Ahhoz viszont, hogy a stresszel megküzdő mechanizmusokat és az alkalmazkodóképességet megerősítsük, elengedhetetlen a megértő, empatikus légkör, a higgadt beszélgetés, a gyors megnyugtatás. Ezért elsőként ennek a bizalmi viszonynak a megteremtésére törekszünk, majd igyekszünk ezt végig fenntartani.”

A beszélgetésnek – vagy több beszélgetés esetén az utolsó beszélgetésnek – a végén dől el, hogy a továbbiakban melyik hívónak szükséges szakértő konzultáns vagy tanácsadó is. „Ennél a szakasznál már csupán eszközök vagyunk abban, hogy bevonjuk a hívót egy külső kapcsolatba azokkal a szakemberekkel, akikkel együttműködünk. Ennek lehetőségét csak a figyelmébe ajánljuk a hívónak, de ő maga dönti el, hogy igénybe veszi-e az adott pszichológiai, egészségügyi, szociális, jogi vagy egyházi jellegű segítséget.”

Telefonhívást már interneten keresztül, Skype-on is lehet igényelni. Amikor ez a lehetőség elindult, akkor még újdonságnak számított, míg most, a pandémia idején a legtöbb ember már átállt a Skype-ra és más online kapcsolattartási módokra. Természetesen kamera nélkül, névtelenül zajlik a hívás: bár a hívó, ha akarja, bekapcsolhatja a kameráját, de a vonal túlsó végén lévő ügyelő sohasem, neki őriznie kell az anonimitását. „Igyekszünk minél több csatornán elérhetőek maradni, van honlapunk és Facebook-oldalunk is. Levélírásra azonban inkább nem buzdítanék senkit, mert a lelkigondozás a kommunikációra épül.”

A szolgáltatást a református hitbéli elkötelezettség különbözteti meg a hasonló telefonos lelkisegélyt szolgáltatóktól. „A célunk az, hogy a bajban lévő hívó ne csupán arra az erőre találjon rá, ami benne rejlik, hanem arra is, amely úgymond felülről jön. Itt jön be a képbe az egyházi hivatásunk célja: az Istennel való kapcsolat. Valljuk, hogy akkor vagyunk őszinték magunkhoz és az érzéseinkben hitelesek, ha részt veszünk mások életében, ha gondoskodunk róluk. Erre akkor maradunk fogékonyak, ha építünk, alkotunk, remélünk, együtt szenvedünk és örülünk másokkal. Erre buzdít bennünket maga a Biblia is.”

Újfajta krízishelyzetben
A koronavírus-járványnak köszönhetően a korábbiakhoz képest megháromszorozódott a hívásaik száma. „Az első hullám alatt szinte pánikszerűen keresték a krízisben lévők a szolgálatot. Kiterjesztettük az éjjeli ügyelet időtartalmát, mert nem is tudtunk felvenni minden hívást, annyira zsúfolt volt a vonal. Nyáron lecsökkent a hívások száma, valószínűleg akkor sokan gondolhatták, hogy túlvagyunk a nehezén, de számított az is, hogy kimehettek a szabadba. A második hullám megnövekedett hívásszáma már nem volt annyira kiugró a tavaszihoz képest. A mostani, harmadik hullám végét pedig még nem látni.”


Tavaly 2530 hívásuk volt. Testi betegség problémájával telefonáltak a legtöbben, 690-en, míg érzelmi hívásokkal 265-en, a lelki egészség problémáival 150-en, magány és izoláció problémájával 350-en. Szakorvoshoz irányítottak 37 embert, munkaügyi központba 35 embert, önkormányzathoz 56-ot, családsegítőbe 82-t, pszichoterápiára 60-at. Ezek a számok most újabb felfelé ívelésben vannak.


Nagyon nehéz helyzet ez, mind a hívóknak, mind az ügyelőknek. „Mindannyian érintettek vagyunk a krízisben és mindannyian szenvedünk tőle, velünk is előfordul, hogy elveszítjük szerettünket vagy hatósági karanténba kerülünk, mi is ki vagyunk téve a fertőzés veszélyeinek és szövődményeinek. Akkor leszünk hitelesek, ha mindezt mások megsegítése előtt lerendezzük magunkban. Kezelnünk kell a helyzetet ahhoz, hogy segíteni tudjunk, de egymás szemében is hitelesnek kell maradnunk, ezért a vezetők és szupervizorok lehetőséget adnak a munkatársainknak arra, hogy kibeszéljék a feszültségeiket.”

Januárban még személyesen is együtt lehetett a csapat, azóta pedig online találkoznak, hogy erősítsék egymást. „Hála Istennek hívő emberek vagyunk, megküzdjük a magunk harcát, és online platformon szoktunk beszélgetni, imádkozni, énekelni. Mi, vezetők, gondoskodunk a munkatársak továbbképzéséről. De mivel a szolgálat krízisintervencióra alakult, bizonyos szempontból azért felkészült volt erre a helyzetre is. Aki ezt vállalja, annak máskor is szembe kell néznie a problémákkal, azokkal a hívókkal, akik saját magukat is veszélyeztetve látják. Miután öngyilkosság megakadályozása, értelmes cselekvésbe fordítása is feladatunk, ezért ezekre a kihívásokra már felkészült a csapat.”

Az érintettségen túl abban is különbözik a megszokottaktól a mostani krízishelyzet, hogy ez hosszú ideig tart. „A krízishelyzeteknek van egy felfelé ívelése ugyan, de utána belátható a vége. A mostaninak azonban még nem látjuk a végét és egy éve küszködünk vele. Ez egyfajta lelki kimerülést okoz, amit a szakemberek karanténfáradtságnak neveznek. Ez is új jelenség. A hosszú tűrésben a szabadság korlátozása, az izoláltság, az összezártság, a mozgáshiány, az egzisztenciális nehézségek, egészségügyi problémák együttesen vezettek a karanténfáradtsághoz. Mindezt nem elég túlélni, hanem működésbe kell hozni a bennünk lévő lelki erőtartalékokat. Erősítenünk kell a bizalmat, a biztonságot, az együttműködést, hogy képesek maradjunk az egymás iránti toleranciára és segítőkészségre is!”

Révész Anikó úgy véli, illúzió volna azt remélni, hogy ha ennek vége, akkor minden visszaáll a régibe. „Megújulásra, újfajta értékrendre és életmódra van szükségünk, tudatosabban kell élnünk, egymást támogatva! Mi tudunk ebben a helyzetben másoknak adni, mert van Mennyei Atyánk, aki fogja a kezünket, aki a Lélek által jelen van, és akiben rátalálhatunk erre az új életre. Ha fáradtak is vagyunk, ha nekünk is vannak félelmeink, problémáink, mégis bíznunk kell Istenben, aki teremtett minket, aki hordoz bennünket.”

Bizonytalanok reménye
Aki elhívást érez magában, hogy önkéntesként csatlakozzon a telefonos ügyelők közé, írjon levelet az info@telefon-lelkigondozas.hu e-mail címre, és csatoljon hozzá egy motivációs önéletrajzot, amiben leírja, hogy korábban milyen önkéntes munkában vett részt, valamint azt is, hogy miért szeretne részt venni ebben a szolgálatban! „A jelentkezők pszichológiai és mentális felmérésével szoktuk kezdeni, és csak utána kezdünk bele a szakmai képzésbe. Nálunk ugyanis speciális képzést kap mindenki, hogy a vonal mögé ülhessen. Ez pandémiás helyzetben nehéz, mert 10-12 embert szoktunk általában összeszedni egy féléves képzésre, és most várnia kell a jelentkezőknek arra, hogy találkozhassunk, ez azonban ne tartson vissza senkit! Viszont azt kérnénk, hogy olyanok jelentkezzenek, akik nemcsak a pandémia idején, hanem hosszabb időn át szolgálnának!”

A telefonos lelkigondozás a mindenkori önkéntesek létszámától függetlenül is várja azoknak a hívását, akik külső segítséggel gondolnák végig mindazt, ami történt vagy történik velük. „Mindannyiunk életében vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy nem tudjuk senkivel megosztani terheinket. A reménytelenségnek, magánynak, elhagyatottságnak ez az érzése bármelyikünket elérheti, bárhol is élünk, bármit is csinálunk. Beszélni a problémáinkról, megosztani valakivel érzéseinket – ez az első lépés a megoldásaink felé. De nem mindig könnyű erre megtalálni a megfelelő embert. Mi igyekszünk megértést, teljes titoktartást adni, az emberi méltóságot komolyan venni, a szabadságot tiszteletben tartani, támaszává és barátjává válni annak, aki hív bennünket. A Példabeszédek könyve 11. fejezetének 25. részében így fogalmaz az Ige: »Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.« Ebben a reményben biztatom a bizonytalanokat.”

A Református Telefonos Lelkigondozás az ország egész területéről minden nap délután 5 órától éjjel egy óráig, mobil- és vezetékes telefonról egyaránt ingyenesen hívható a 06-80-296-844, valamit a 06-1-201-0011 számon. Skype-on este 9 órától éjjel 1 óráig a lelkigondozas1 néven érhető el a szolgálat.

Szeretnénk néhány támpontot adni a szülőknek a COVID-19 járvány miatt kialakult helyzettel kapcsolatban, hiszen ez az új helyzet nagy kihívást jelent a szülőknek és a gyerekeknek is. Mindezek előtt, szeretnénk mindenkit kérni, hogy tájékozódjon folyamatosan, hiteles forrásból a helyzet állásáról, és kövesse mindenben a felelős szervek által kiadott rendelkezéseket. A helyzet folyamatosan változik, így lehet, hogy valamely aktuális rendelkezés felülírja azt, amit mi tanácsolunk, ebben az esetben természetesen a rendelet az irányadó.

Tanács, hogyan kezeljük saját aggodalmainkat gyerekünk előtt
Természetes, hogy a jelenlegi helyzet mindannyiunkat megrendít, elbizonytalanít,
mindannyiunkban aggodalmakat kelt. A felnőtteknek is információra, útmutatásra és időre van szükségük ahhoz, hogy megküzdjenek a nehézségekkel. Mégis fontos, hogy a gyermekeket, amennyire lehetséges, megkíméljük a felesleges szorongástól és tehertől. A gyermekek pontosan észlelik a szülők – verbális és nem verbális – reakcióit. Ezért javasoljuk, hogy akkor is, ha Ön meg van riadva, gyermeke felé ezt visszafogottan kommunikálja.

Legyen elérhető gyermeke számára és szánjon rá extra időt
Ez a különleges helyzet sokféle plusz teendővel, intézendővel járhat a szülők számára. Mégis nagyon fontos, hogy (amikor csak lehetséges) minden nap szánjon legalább 10 percet arra, hogy gyermekével játszik vagy beszélget. Erre az időre tegyen félre minden aktuális feladatot, és mindent, ami foglalkoztatja! Ez az idő legyen csak a gyermeké, töltsék úgy, ahogy ő szeretné. Ez a kis idő elég lehet neki ahhoz, hogy biztonságban érezze magát, és megerősíti benne azt a tudatot, hogy ő fontos, hogy őt szeretik. Ebből erőt tud majd meríteni a nehéz helyzetekben is.

Beszéljen gyermekével a tényekről és arról, amit ő tehet
A gyermekeknek hiteles, tényszerű, életkoruknak megfelelő információkra és konkrét útmutatásra van szükségük a betegséggel és a kialakult helyzettel kapcsolatban.
● Mondja el gyermekének, hogy a felnőttek keményen dolgoznak annak érdekében, hogy az emberek egészségesek maradjanak.
● Mondja el gyermekének, mi az, amit ő tehet ebben a helyzetben. Tanítsa meg
gyermekének a megelőzés módszereit (ezekre nem térünk ki újra, mert sok helyen
olvasható), mondja el neki, hogy ezek, és az aktuális rendelkezések megtartásával nagyon
sokat tehet saját magáért, a családjáért, minden emberért. Ha gyermek úgy érzi, hogy van
hatása arra, ami történik, az csökkenti a bizonytalanságát, szorongását.
● Fontos, hogy csak hiteles forrásból származó információt gyűjtsön a betegséggel és a
kialakult helyzettel kapcsolatban. A hiteles információk is sokszor félelemkeltő vagy
kevéssé emészthető formában jelennek meg a médiában. Legyen Ön az, aki a szükséges
információt „lefordítja”, és érhető, nem félelemkeltő, és a gyermek életkorát figyelembe
vevő formában továbbadja gyermekének.
● Szánjon időt arra is, hogy meghallgassa gyermekét, engedje, hogy elmondja elképzeléseit,
félelmeit a helyzettel kapcsolatban!
● Ha valamit nem tud, ezt nyugodtan megmondhatja. Ilyen helyzetben gyermeke példát vesz
arról, hogyan kezeli Ön az ilyen helyzeteket (pl. higgadt marad, próbál hiteles forrásból
információt szerezni, megoldási tervet készít, félreteszi felesleges aggodalmait, stb.).

Hogyan legyen a kommunikáció az életkornak megfelelő?
● Minden életkorban fontos, hogy a gyermeket biztosítsuk arról, hogy mindig lesz mellette
valaki, akire támaszkodhat.
● Fiatalabb, óvodás és általános iskolás korú gyermekeknek elsősorban arra lehet szükségük, hogy egyrészt őszintén bemutassuk a tényeket, másrészt arról is biztosítjuk őt, hogy a felnőttek ott vannak, hogy segítsenek egészségük megőrzésében és gondozásukban, ha betegek. Mondjon egyszerű példákat azokról a lépésekről, amelyeket az emberek minden
nap megtesznek a betegség terjedésének megakadályozása és az egészség megőrzése
érdekében, például kézmosás.
● Idősebb, középiskolások képesek a kérdést mélyebben megvitatni, és közvetlenül is elérik
az információkat. Fontos, hogy beszéljünk arról, hogyan juthatnak hiteles információkhoz,
hogyan szűrhetik ki a hamis híreket.

Amennyire lehetséges, tartsa fenn a megszokott napi rutint!
Az iskolák jelenleg távoktatásra álltak át, ez nagy változás a gyermekek életében.
● Tartsa gyermekét otthon! Ennek az intézkedésnek csak akkor van értelme, ha a gyerekek
máshol sem találkoznak, tehát nem látogatják meg egymást, nem mennek le együtt a
játszótérre, nem találkoznak egyéb foglalkozásokon. Amennyire azonban lehetséges,
biztosítsa, hogy más módon (telefonon, online) tarthassa a kapcsolatot barátaival.
● Sok családnak nagy terhet jelent, mégis szükséges most úgy megoldani a gyerekek
felügyeletét, hogy az minél kevesebb találkozással járjon, minél kevesebb embert vonjon
be. Ráadásul, leginkább veszélyeztetettként, fontos kihagyni ebből a nagyszülőket.
● Amennyiben Ön otthonról dolgozik, beszélje meg ennek rendjét a gyermekével.
● Amennyire tudja, segítse az iskolát a távoktatás megvalósításában! Gondoljon rá, hogy a
távoktatás miatt gyermekének több szülői támogatásra lehet most szüksége.
● A mindennapi rend felborulása szorongást kelthet a gyermekekben. Fontos ezért, hogy
amennyire lehet, tartsa fenn a rutint, vagy alakítson ki egy új rendszert.
● Akkor is, ha a gyermek az egész napját otthon tölti, legyen napirendje: keljen fel az előre
meghatározott időben, öltözzön fel, étkezzen rendszeresen, legyen meg a tanulásnak, a
pihenésnek, a játéknak, a közös együttlétnek a meghatározott ideje.
● Számítson rá, hogy gyermek nehezebben találja fel magát abban, hogy mivel töltse
megnövekedett szabadidejét. Segítsen kitalálni számára megfelelő tevékenységeket,
legyen az egy hobby, vagy besegítés a házimunkába.
● Lehetséges, hogy a gyermek ebben a helyzetben egy kicsit több időt tölt a TV vagy a
számítógép előtt, de mindenképpen korlátozza ebben a helyzetben is ezeket a
tevékenységeket egy ésszerű módon.
● A gyermekeknek nagy szüksége van a mindennapi testmozgásra. Bár ez nem könnyű,
mégis meg kell találni ennek formáját az otthonlét alatt.

Nehéz helyzetben vagyunk, de nagyon sok múlik rajtunk is, azon, ahogy a helyzetről gondolkodunk és amit csinálunk.
Amennyiben úgy érzi, hogy segítségre van szüksége Önnek vagy gyermekének – ami
bármikor előfordulhat velünk, de ebben a helyzetben különösen, akkor hívható:
Kék vonal: névtelenül és ingyen hívható szám gyerekeknek, szülőknek:
116 111

Köszönjük Miklósi Mónikának a kiadvány elkészítésében végzett munkáját és az ELTE PPK Pszichológiai Intézet Fejlődés-, és Klinikai Gyermekpszichológia Tanszék, valamint a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Mentálhigiéniai Központ munkatársainak az anyag lektorálását.

Az Európai EMDR Társaság tájékoztató anyaga[1]

Az ún. „vészhelyzetekben”, amikor valamilyen súlyos, kritikus esemény fenyeget bennünket, mind az egyének, mind a közösségek jelentős érzelmi megterhelésnek vannak kitéve. A traumatikus esemény áldozatainak mentális és érzelmi egyensúlya felborul, és állandó készenléti állapot alakul ki náluk, ami veszélyezteti a biztonság-érzésüket Mind a gyermekek, mind a felnőttek képesek arra, hogy szembenézzenek a nehéz helyzetekkel, amennyiben megfelelő támogatást kapnak ehhez.

Számos reakció adható a traumatikus eseményekre. Mindegyiknek lehet létjogosultsága. Nincs olyan, hogy az érzelmeknek, a bánat vagy aggodalom kifejezésének volna helyes vagy helytelen formája: ezek mind emberi megnyilvánulások. A veszély bekövetkeztekor a gyermekeknek szükségük van arra, hogy a felnőttekhez kapcsolódni tudjanak, és hogyha a gondozóik is ki vannak téve ugyanannak az eseménynek, akkor a gyermekek észlelik a felnőttek érzelmi reakcióit is, és reagálnak rájuk. Nekik pedig meg kell nyugtatniuk a gyermekeket. Nagyon fontos, hogy a felnőttek megtalálják a szükséges pszichológiai támogatást és segítséget annak érdekében, hogy megfelelően kezelhessék a saját stressz-reakcióikat és biztosítani tudják a gyermekeik érzelmi biztonságát. Kritikus élethelyzetben  a gyermekek máshogyan fejezik ki az érzéseiket, mint a felnőttek, és eltérések tapasztalhatók az érzelem-kifejezéseikben a gyermek életkorának és fejlettségi szintjének megfelelően is.

Érzelmi és viselkedési megnyilvánulások széles skáláját produkálhatják egy olyan kritikus esemény hatására, mint a koronavírus fenyegetése. Különböző érzelmekkel reagálhatnak, olyanokkal, mint szomorúság, bűntudat, düh, félelem, zavarodottság, szorongás, amelyek a kilátásba helyezett izoláció és a napi rutin felborulásának következményei is lehetnek. Megjelenhetnek szomatikus reakciók fizikai tünetekkel: fejfájás, hasfájás, stb. Nagy egyéni eltérések lehetnek abban, hogy milyen hosszan és milyen intenzitással mutatkoznak meg  ezek a reakciók. Az esemény feldolgozásának folyamata is egyéni: lehet, hogy egyes gyermekeknél csupán egy jelenik meg a felsoroltak közül, míg másoknál egyszerre több is megélhető egyidejűleg, akár egy napon át, vagy hosszabb időn át.

Az alábbiakban összefoglaltuk a legjellemzőbb reakciókat:

Ezek a reakciók normálisak, különösen abban a fázisban, amíg a mindennapi élet  új rutinjai még nem alakultak ki.

Hogyan segíthetjük a gyermekeket?

Ha azt tapasztalod, hogy a gyermek reakcióiban nem következik be pozitív változás, akkor érdemes a problémával gyakorlott szakemberhez fordulni.

[1]  EMDR Europe Association – www.emdr-europe.org

„Boldog a nép, amely megérti a kürt szavát…” (Zsolt 89,16)

A kürtszó minden hetedik évet megjelölt: nem szabad bevetni a földet, hadd pihenjen. Amit mégis terem, legyen a szegényeké, az adósságokat is el kell engedni. A hétszer hetedik utáni, ötvenedik évben pedig az elzálogosított földek, házak is kerüljenek vissza tulajdonosaikhoz – ne legyen a nép közt senki, aki elszegényedik! Ám kürtöltek ellenség jöttekor is, hogy megszólítsák a hadra fogható férfiakat: most helyt kell állnotok a csatában.

Az igehirdetés is ilyen kürtszó: ébresztő, emberek – van egy magasabb élet, mint amit köznapiságotokban irigyen, gyanakvásban, félelmeitek közt éltek. Milyen sokat ér, ha van érvényes szószéki üzenet, friss manna! Mi a telefon végén inkább a „halk és szelíd szó” (1Kir 19,12) megpendítésére törekszünk szolgálatunkban, mely elgondolkodtat, önismeretre buzdít – s úgy vezet vissza jobbik énünkhöz. Nehéz műfaj: sok türelmet és odaadást igényel.

Mindkettőre szükség van azonban. Tudjon a hívő ember kürtszóként „tiszta zengést tenni” (1Kor 14,8), ahol ennek van ideje – s tegyük szívünket alkalmassá mások meghallgatására, emberekkel való igazi párbeszédre is, hogy Krisztus evangéliuma minél többekhez eljusson! S ami a legfontosabb, közben ne feledjük, magunkra is érvényes: „Boldog a nép, amely megérti a kürt szavát…!”

                                                                                                       dr. P. Tóth Béla

                                                                                     a Telefonlelkigondozás alapítója

Textus: János ev. 4:7-10. A kapcsolatteremtés törvényszerűségei a bibliai történet nyomán.

Jézus a kapcsolatteremtő, hogyan teremtett kapcsolatot, hogyan szerezte meg a másik ember bizalmát?

Jézus nagyon fáradt volt, hosszú út, sok gyógyítás állt mögötte, szeretett volna pihenni, és szomjas is volt, de nem volt vize. A három részre osztott országban egy zsidó ember messze elkerülte Samáriai területét, ami középen volt, nem így Jézus. Ő félre tudta tenni kora szokásait, szabályait is, ha emberi életről volt szó. Nem kategorizált, nem volt benne előítélet. Sőt Ő kezdeményezett egy beszélgetést az asszonnyal, ami nem volt szokás abban a korban, és a közeledése meglepődést váltott ki, egyfajta rácsodálkozást. „Ha ismernéd az Isten ajándékát…”

Az asszony nem véletlenül ment a tűző napon, délben a kúthoz, nyilván nem akart találkozni senkivel. Jézus felkeltette az asszony érdeklődését, mert élete hiányára rámutatott, aki rádöbbent, milyen felelős a saját élete alakulásáért.

Jézus felhívta az asszony figyelmét a biblikus gondolkodás fontosságára, a tudatos Isten követésre, és reményt sugall az újra kezdés lehetőségéhez, a megváltozott élethez. Az asszony felismerte a Jézusban adott lehetőséget, így lett az egyéni lelkigondozásból csoportos gyógyulás, mert haza szaladt, és meghirdette mindenkinek a változás lehetőségét, és szükségességét.

Az asszony „életben maradt”, mert Jézussal találkozhatott, beszélhetett. Így lehetünk mi is Jézust közvetítők, „életben tartók” mind ahhoz, aki hozzánk fordul. Tegyük félre előítéleteinket, szokásainkat, fáradságunkat. Merjünk kezdeményezők lenni, ám csak nagyon finoman, mert minden emberi lélek törékeny. A minőségi kapcsolathoz idő, türelem kell. Jézusnak meg volt.

(Írta: dr. Révész Jánosné lelkész, misszióvezető)

Gyerekkoromban sokszor kaptam csokikalendáriumot adventkor. Apró kis ajándékok az elrejtettségben, vajon mi lapulhat az ablakok alatt. Ma sem tudom, hogy a gyártók fantáziátlanságából vagy a nyughatatlan természetemből adódott, de sosem adtam fel a reményt, hogy másnap a csoki helyett talán valami izgalmasabbat találok a perforált papírablak alatt. Egy rágót. Egy nyalókát vagy csillagszórót. De mindig csak a csoki nézett velem szembe kissé más formába öntve. A mai szigorú szabályok szerint már a csoki titulust sem kaphatná meg, inkább csak kakaós tejbevonó. A legjobban azt utáltam, ha a külső rajz is azt ábrázolta, amit belül találhatok. Akkor már csak a hibában reménykedhettem, vagy abban, hogy a doboz tartalma összerázódott és mégis csak adódik valami meglepetés – az ajándékdoboz helyén, mondjuk egy hóember ül.

Hát ezúttal alaposan felrázódott az a kalendárium, és van bőven meglepetés, csak mintha a csoki helyén záptojás lenne. Teljesen felfordult az egész világ. Idén biztosan más lesz az ünnep is. De milyen? Lesz-e egyáltalán? Ebben a nagy sötétségben, ijedtségben meg tud-e jelenni az evangélium? Istenem, ugye belekiabálsz ebbe a félelemmel és haraggal teli felfordulásba?

Úgy érzem, a keleti bölcseknél is távolabbról indulunk idén az ünnep lényegéhez. Mert ők legalább vágyakoztak a titok, a Messiás után. Mi meg mit várunk? Vakcinát, javuló statisztikákat, adventi vásárt, jobb esetben a találkozást a családdal és látni, hogy visszaáll minden a szokásos kerékvágásba. Újra csokit a naptárba?! Kicsinyes.

Kevesebbet kérünk és akarunk, mint amit te adni akarsz. Uram, segíts rád vágyakozni! Segíts hozzád közeledni! Segíts a szemünket elsőként rád függeszteni, és csak aztán a hírekre. Segíts a te szabadításodat jobban érezni, mint a bajt a hátunkon. Segíts úgy közeledni az ünnephez, hogy abban ne régi emlékekhez, vágyakhoz, Instagram-ideákhoz, vagy a megszokotthoz közeledjünk, hanem az eget átszakító kegyelemhez!

Segíts hittel mondani: Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. (130. Zsoltár 5-6. vers)

Európában 102 éve nem volt a lakosság nagy részét érintő világjárvány (epidémia), éppen ezért számos negatív érzelmi élmény jelenhet meg ebben az ismeretlen, világméretű krízisben. Ilyen érzés lehet a félelem, frusztráció, bénultság, érzelmi kimerülés, harag, stressz, magány, tehetetlenség. Ha ezek tartósabban (hetekig) fennállnak, az megnöveli a különböző mentális zavarok kockázatát. Ebben a helyzetben nagyon fontos az egymás felé fordulás és támasznyújtás.

Gyakorlati teendők a járvány és a karantén által kialakuló krízis leküzdésének elősegítésére:

Kerülendők krízishelyzetben:

Ha úgy érzi, hogy nehezen birkózik meg azzal a lelki teherrel, amelyet a COVID-19-járvány nyomán kialakult krízishelyzet okoz, akkor keresse a non-stop ingyenesen hívható lelki elsősegély telefonszolgálatot, (116-123) vagy a térképen található pszichiátriai ellátóhelyek egyikét.

Elsősegélyt nyújtó intézmények keresése

Ha úgy érzi, hogy Ön vagy hozzátartozója sürgős segítségre szorul, kérjük keresse fel a legközelebb eső pszichiátriai rendelést. A rendelők közül könnyebben választhat, ha használja a térképet, melyet a különböző adottságok bepipálásával szűrhet. Az intézmények között a szabadszöveges mezővel is kereshet.

A térképre kattintva vagy a GPS szerinti helyzetének megadásával az ellátást nyújtó pontok az Öntől való távolság szerinti sorrendben jelennek meg.