A meditáció életforma. Aki növekedni szeretne Isten- és önmaga ismeretében, annak elengedhetetlen – és természetes – hogy Istennel való kapcsolatát minden nap ápolja. Olyan ez, mint a sport vagy a zene. Csak az fejlődik benne, aki rendszeresen edz, illetve gyakorol. Az aszkézis szó eredeti jelentése is ez: gyakorlás. A meditáció ilyen értelemben Isten Lelkének jelenlétébe való begyakorlás. Tanácsos ezért, hogy a meditáció minden napos legyen. A lelkigyakorlatozónak meg kell találnia azt az időpontot, ami neki a legmegfelelőbb a gyakorlat végzésére. Ha figyelmes keresés és próbálgatás után megtalálta ezt az időpontot, tartson ki mellette hűségesen. Előfordul, hogy valamilyen okból a rendszeres napi gyakorlás megszakad. Minél több idő (nap) marad ki, annál nehezebb lesz újrakezdeni és a fonalat felvenni. A kiesett időszak után ajánlatos a gyakorlatok újrakezdésének napján többször 20-30 perc testutazást, illetve a lélegzet útjának megfigyelését végezni. Ez segít a visszatalálni a Jelenlétbe. A hűségesen végzett gyakorlatok fogják kimunkálni – nem is olyan sok idő elteltével – a vágyat annak rendszeres végzésére.
Az elmélyült imádsághoz hozzá tartozik annak megfelelő helyen való gyakorlása is. A lélek belső szobájába vezető utat a lakásban vagy otthonban erre kialakított és ennek fenntartott (kis) tér is segíti. Amikor Jézus imádkozni tanította követőit konkrétan a ház legelrejtettebb zugát javasolta az imádság helyszínéül (Mt 6,6). Meg kell tehát találni azt a sarkot, szobát, ahol zavartalanul lehet meditálni. Ezt a helyet be is lehet rendezni, hogy ne csak “hasznos”, hanem szép is legyen. Egy gyertya, egy feszület, egy szép kép vagy ikon, valamilyen szimbólum segít abban, hogy az elcsendesedés helyét megteremtsük. Az odahelyezett szék, térdeplő vagy imazsámoly pedig hívogat…
Az egyéni, otthoni imádság/meditáció egy másik alapfeltétele, hogy a lelkigyakorlatozó tudatában legyen annak – legalább is a kezdet kezdetén -, melyik ima- vagy meditációs forma az “övé” vagy melyikben szeretne elmélyülni. Világos kell, hogy legyen tehát a cél. Enélkül a kezdet varázsa lehet, hogy néhány napig eltart, de a kitartást és megmaradást csak a “határozott” célkitűzés fogja kimunkálni. Hasznos tehát végiggondolni: melyik ima- vagy meditáció forma szólított meg leginkább? Melyikről érzem, hogy ez lehet az én utam?
Az a tapasztalat, hogy első lépésnek jó a Luther által javasolt Miatyánk-koszorú vagy az ignáci lelkiismeretvizsgálat. Ezeket hosszabb ideig rendszeresen gyakorolva hozzászokik a lélek az Istennel való együttléthez. Ezeket a hangosan vagy csendben elmondott imákat idővel az ige- majd a képmeditációk követhetik. Ez azonban nem előírás, arra kell figyelni, merre hajol a szív, melyik imaformához érez magában vonzódást az ember.
– Az ülőhely elfoglalása előtt rövid ideig nyitott érzékekkel megállni.
– Nyugodtan és lassan leülni.
– Ügyelni az egyenes testtartásra, hogy a légzés könnyű lehessen.
– Imádságban Istennek ajándékozni a meditáció idejét és esetlegesen elé tárni a kérést, amit a meditációban szeretnénk kapni.
– Kb. 5 percig testutazás illetve a lélegzet útjának figyelése (ez segít testnek – léleknek az elcsendesedésben). De lehet érzékelni a beszűrődő hangokat, egy óra ketyegését stb.
– Ajánlatos a szöveget még a meditáció megkezdése előtt többször, figyelmesen végigolvasni.
– A meditációkor nagyon laaaaaassan olvasni.
– Ezután az igét szóról szóra kóstolgatni, ízlelgetni: hogy hat rám, hogy hat a testemre, lelkemre? Milyen érzéseket hív elő bennem? (nem a gondolatok a fontosak!) Segítheti a meditációt, hogy a legtöbb fogalom alapját valamilyen kép adja. Ezt a képet is lehet, asszociációkban keresni.
Minden itt lehet!!! Mindennek helye van: a negatív érzéseknek, képeknek ugyanúgy, mint a pozitívaknak. Isten előtt semmit nem kell szépíteni. Az őszinteségünkre kíváncsi és a valósághoz akar elvezetni minket! A meditációban első renden nem a gondolataink a mérvadóak, hanem az érzések, megérzések, belső rezdülések, melyeket csak önmegfigyeléssel lehet tudatosítani. Ezeken a belső utakon keresztül fog hozzánk szólni Isten – nem kell különleges égi kinyilatkoztatásokat keresnünk.
7. Séta és olvasmányok
A természet az egyik legnagyobb tanítómester. Ezért jó minél több időt eltölteni benne. Egy erdőben, mezőn, tisztáson, szép vidéken való séta önmagában is pihentet. Természetes, hogy ilyenkor a gondolatok még jobban áradnak. Létezik azonban egy másik módja is a természetben való tartózkodásnak. Ez pedig agy az elmélyült megfigyelés vagy az értelmezés nélküli szemlélődés állapota. Az elsőben természetnek a pontos, részletekbe menő megismerése zajlik. A másodikban egy olyan együtt-lét a természettel, mely mentes a gondolatoktól és csak a létezésre magára összpontosul.
A természet mellett azok is taníthatnak minket, akik a lelki élet és imádság útján (régebben) előttünk jártak. A Szentírás mellett az ő tapasztalatuk sokban gazdagíthatja az imádsággal kapcsolatos ismereteinket, látásmódunkat. Emellett eligazítást nyújthatnak, akkor is, ha előttünk nem világos a saját helyzetünk.
Néhány ilyen könyvet szeretettel ajánlunk – a teljesség igénye nélkül:
Luther Márton: Így imádkozzál! Egyszerű útmutató az imádkozásra, Magyarországi Luther Szövetség 1997 (=Magyar Luther Füzetek 6.)
Anthony Bloom: Az élő ima, Odigitria – Jel, Budapest 2010.
Jálics Ferenc: Szemlélődő lelkigyakorlat. Bevezetés a szemlélődő életmódba és a Jézus-imába, Manréza – Korda, 1996.
Wilfrid Stinissen OCD: A keresztény meditáció mélységei, Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék 2005.
Jean-Yves Leloup: A Hészükhaszta imamód. Az Áthosz-hegyi Szerafim atya tanítása szerint, Korda Kiadó, Kecskemét 2014.
Martin Laird OSA: Napsütötte hiány. Csend, tudatosság és szemlélődés, Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék 2015.
Mustó Péter SJ: Csendben születik az élet. A belső ima tapasztalatairól, L’Harmattan Kiadó, Budapest 2013.
Lelki élettel foglalkozó könyvek:
Kempis Tamás: Krisztus követése, Ecclesia-Budapest 1991 (4. Kiadás)
Evagriosz Pontikosz: A szerzetes (A praktikosz), Bencés Kiadó, 2014.
Richard Rohr: Halhatatlan gyémánt. Igaz Énünk keresése, Ursus Libris 2014.
Anthony de Mello: Ébredj tudatára, Budapest 1999 (Gondverő Kiadó)
Luther Márton: Magnificat. Mária énekének német magyarázata (1521), in: Luther Válogatott Művei 5, Bibliafordítás, vigasztalás, imádság, Luther Kiadó, Budapest 2011., 209-262. o.
Meditációs gyakorlatok:
Anthony de Mello: Úton Isten felé. A test és a lélek gyakorlatai, Korda Kiadó, Kecskemét 1996.
Varga Gyöngyi és Percze Sándor