Ha nincs kivel megbeszélni a problémákat, ha nem tudunk megbízni senkiben, ha titkok súlya nehezedik ránk, ha úgy érezzük, nem bírjuk tovább, akkor még mindig akadhat egy utolsó szalmaszál – és ez a szalmaszál lehet egy kedves hang a telefonvonal túlsó végén. Aki abban bízik, hogy segíthet nekünk. Önkéntesként, ellenszolgáltatást nem várva.

Egy anglikán lelkész különös dologgal próbálkozott, amikor az ötvenes évek Londonjában az öngyilkosságok száma ijesztő méreteket öltött. Feladott egy hirdetést, amiben arra kérte azokat, akik az életük bevégzésének gondolatával foglalkoztak, adjanak maguknak egy utolsó esélyt és hívjanak fel egy telefonszámot. Meglepően sokan jelentkeztek. Ekkor derült ki, hogy a telefonos segítség jó eszköz lehet arra, hogy az öngyilkosságok egy részét megelőzzék. Tanulmányok születtek erről, egyre több helyen szerveződtek önkéntes csoportok, hogy lelki támaszt nyújtsanak az embereknek életük kritikus szakasziban. Magyarországon a hetvenes években alakult az első telefonos lelki segélyszolgálat Debrecenben. Azóta 20 működik és ma már elég egyetlen hívószámot megjegyezni, ha segítséget szeretnénk kérni, ez a 116-123, ami ingyenesen hívható vonalas készülékről, és mobiltelefonról egyaránt.

A farkasok órája

• A szolgálatok 1986-ban tömörültek szövetségbe – meséli Szabóné dr. Kállai Klára, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének elnöke, pszichológus, aki maga is önkéntesként látja el a feladatát. – Mára sikerült elérnünk azt is, hogy kapjunk valamennyi állami támogatást. A telefonkészülékek mellett azonban továbbra sem fizetett szakemberek, hanem önkéntesek ülnek, akik gyakorlatilag ingyen vállalják a napi munkát. Nélkülük mindez nem volna lehetséges. A hívószámok egységesítése egészen új fejlemény, az idén sikerült ezt bevezetni, ide, az évnek eddig a szakaszáig 155 ezer hívás futott be. Ebből nagyon sok az olyan, amiben csak információkat kérnek tőlünk. Úgynevezett krízishívás 13 ezer volt. Ilyenkor tényleg arról van szó, hogy valaki végső kétségbeesésében keres meg bennünket és kér segítséget. Az ok számtalan lehet, gyász, munkahelyi problémák, családi konfliktusok, öngyilkosság, szerelmi csalódás, alkoholizmus, magányosság és még hosszan lehetne sorolni. A legnehezebbek talán a hajnali hívások. Ezeket hívjuk mi a farkasok órájának, ilyenkor tényleg azok telefonálnak, akik igazán elkeseredettek. Annak, aki a vonal túlsó végén ül, sokszor egyáltalán nincs könnyű dolga. De ha már annyit sikerül elérnie, hogy a telefonáló meg tudja fogalmazni a problémáját, már sokat tettünk. Mert olyan ez, mint egy matekpélda, ha fel tudom írni a problémát, akkor már csak egy lépés kell a megoldáshoz. Nagyon lényeges egyébként az is, hogy aki ilyenkor segítséget nyújt, az nem pszichológus szakember. Mert a szakember rögön elemezne, megoldási módokat kínálna, holott ilyenkor nem erre van szükség, hanem megértésre, meghallgatásra. Lelki elsősegélyt adunk, nem kell megmondani, mi a probléma gyökere, sokkal inkább útitárssá kell szegődnünk és abban kell a krízisben lévő embert támogatnunk, hogy felismerje a saját erőforrásait. És az a csodálatos, hogy ez a fordulat bekövetkezhet egy ilyen telefonhívás alatt. El lehet érni, hogy valaki a nehézségeket kihívásnak tekintse, hogy ne meghalni, hanem küzdeni akarjon. Ehhez azonban türelmes, önmagukkal is tisztában lévő önkéntesek kellenek. Ezért, aki jelentkezik hozzánk, annak vizsgáljuk az alkalmasságát és utána részt kell venniük egy képzésen is, amelyen megtanulják, hogyan kell ezt a feladatot hatékonyan végezni.

A statisztikák szerint egyébként nem karácsonykor és ünnepek alatt van a legtöbb hívás, inkább azokat megelőzően és azokat követően. A várakozás feszültségében telefonálnak sokan vagy az ünnep utáni csalódottságukban. Lényegesen több nő emeli fel egyébként a telefont, mint férfi. Kopp Mária kutatásaiból azonban egyértelműen kiderült az is, hogy a telefonos segítség nagyon jó eszköz a férfiak számára, nem kell ugyanis bemutatkozni, nem kell farkasszemet nézni senkivel és abszolút diszkrécióra számíthatnak. A hívás és a probléma nem tudódik ki soha.

Emberi találkozások

• A budapesti Református Telefon-lelkigondozás már skype-on is hívható – mondja Révész Jánosné, missziós lelkész, szupervizor, a szolgálat skype-részlegének vezetője. – Ez viszonylag új formája a szolgálatnak, de egyre több hívást kapunk innen is. Segítségével a fiatalabbakat is elérjük. Sokszor itt chat-elünk, de mindenkit inkább arra buzdítunk, hogy hívjon bennünket, egész más ugyanis a leírt és a kimondott szó, és mi magunk szóbeli segítségre vagyunk kiképezve. Huszonhét éve végzem ezt a munkát és ennyi év távlatából azt mondhatom, hogy minden korszaknak megvan a maga jellegzetes problémája. Manapság nagyon megszaporodtak a munkanélküliség miatti hívások és sokan telefonálnak azért, mert magányosak. Ez utóbbi szinte minden korosztályt érint. De számtalan más probléma is megjelenhet a gyerekneveléstől kezdve a házassági kríziseken át. Az önkénteseink fel vannak készítve arra, hogy mindenkinek a legmegfelelőbb szakembert ajánlhassák, hogy azután, hogy sikerült valakit átlendíteni a holtponton, a legjobb helyre kerülhessen. Szupervizorként én még azt is vállaltam, hogy a többi önkéntest segítem abban, hogy képes legyen feldolgozni a telefonban hallottakat. Nagyon megszerettem ezt a munkát, mert ezek a telefonos beszélgetések igazi emberi találkozásokra adnak alkalmat. Abból a sok szeretetből, amit én kaptam az Úristentől, ilyenkor oda tudok adni valamennyit annak, akiknek erre szükségük van és ez számomra is nagyon jó érzés. Az ember kifogy, ha csak önmagáért él. A legkevésbé sem várok ezért hálát. Ami ehhez töltést ad, az maga a szeretet. Bár előfordul olykor, hogy megköszönik a segítséget, de nem ez a legjobb érzés, hanem azaz igazán emberi beszélgetés, ami ilyenkor kialakul.

A csoda megtörténik

Erzsébetet például teljesen elvarázsolta az a munka, ami az Élet Lelki Elsősegély Telefonszolgálatnál várta. Ez körülbelül harminc évvel ezelőtt történt. Akkoriban a gépésztechnikusi végzettségével el sem tudta képzelni, hogy valakinek az életébe, a legrejtettebb fájdalmába, képes lesz pusztán csak betekinteni is. Erzsébet a teljes nevét az ügyelők anonimitásának megőrzése miatt nem vállalhatta. Ők maguk is ismeretlenek maradnak és azok is, akik hívják őket. Így biztosítható ugyanis, hogy a velük megosztott bizalmas történetek ne tudódjanak ki.

• Az egyik kolléganőm csábított el ide – meséli az ősz hajú asszony, akiből igazi nyugalom, végtelen melegség és türelem árad. – Bekerültem a felkészítő önismereti csoportba és mikor először a telefon mellé ülhettem, az volt életem egyik legizgalmasabb napja. Kezem-lábam remegett, mire véget ért, annyira elfáradtam, de amennyire elfáradtam, annyira élveztem is. Volt idő, hogy kaptunk valamennyi pénzt is ezért, körülbelül ötven forintot… – emlékezik, de az is nagyjából a buszra volt elég. Mégis csináltuk, mert roppant tanulságos volt, és mert valamiért jó hatással volt az életemre. Azt érezhettem, hogy szükség van rám, azt az érzést adta meg, hogy az ember tud valami igazán jót cselekedni. Vannak persze, kevésbé komoly hívások, amikor gyerekek telefonálnak, és vékony hangjukon panaszolják, hogy „elhagyott a feleségem…” De a többség nem ilyen és én megpróbálom elérni, hogy aki a vonal túlsó végén áll, azt érezze, komolyan veszem, és igazán szívesen beszélgetek vele. Ez igazán hatásos tud lenni azoknál, akik otthon nem kaptak elég figyelmet és szeretetet. Mert egy gyereket soha nem lehet eléggé szeretni! Ezt tanultam meg azok alatt a hosszú évek alatt, amíg a telefon mögött ültem. Akinek nem volt szerető családja, ölelő édesanyja, vagy legalább egy nagymamája, annak nagyon keserves lehet olykor az élet. Aki jó szeretet kapott gyerekkorában, az egy krízishelyzetben is feltalálja magát. De ha nem, akkor minden leállhat. Mégis az a csodálatos, hogy az emberekben a legsötétebb helyzetekben is van vágy arra, hogy jeleket adjanak. Mi ezt kiáltásnak hívjuk. A környezet ezt nem mindig veszi észre – sajnos, pedig később nagyon nehéz feldolgozni, hogyha az egyik hozzátartozónk küldte a jeleket, de mi nem tulajdonítottunk ennek jelentőséget. Ilyen jel lehet, ha valaki hirtelen elcsendesedik, elhallgat, nem mond semmit, vagy lényegesen megváltozik, furcsa lesz a viselkedése. Amikor ilyen kétségbeesett emberek hívnak, fontos, hogy az ember ne tanácsot akarjon adni, hanem csak meghallgassa a másikat. Úgy kérdezzen, hogy az utat nyisson a válasznak. Olyan ez, mint a bábamesterség, mert a bába nem megszüli a gyermeket, csak segíti világra jönni. Ilyenkor számomra az a fontos, hogy megérezzem, aki felhívott, az most rátalált valamire, ami elveszőben volt, valami gyógyulni kezdett benne. Én sem tudtam azelőtt elképzelni, hogy ez megtörténhet, de még ilyen végső pillanatokban is van esély, ha meghallgatjuk, megbecsüljük és nem ítéljük el, bármit is tett…

Rist Lilla