„Boldog a nép, amely megérti a kürt szavát…” (Zsolt 89,16)

A kürtszó minden hetedik évet megjelölt: nem szabad bevetni a földet, hadd pihenjen. Amit mégis terem, legyen a szegényeké, az adósságokat is el kell engedni. A hétszer hetedik utáni, ötvenedik évben pedig az elzálogosított földek, házak is kerüljenek vissza tulajdonosaikhoz – ne legyen a nép közt senki, aki elszegényedik! Ám kürtöltek ellenség jöttekor is, hogy megszólítsák a hadra fogható férfiakat: most helyt kell állnotok a csatában.

Az igehirdetés is ilyen kürtszó: ébresztő, emberek – van egy magasabb élet, mint amit köznapiságotokban irigyen, gyanakvásban, félelmeitek közt éltek. Milyen sokat ér, ha van érvényes szószéki üzenet, friss manna! Mi a telefon végén inkább a „halk és szelíd szó” (1Kir 19,12) megpendítésére törekszünk szolgálatunkban, mely elgondolkodtat, önismeretre buzdít – s úgy vezet vissza jobbik énünkhöz. Nehéz műfaj: sok türelmet és odaadást igényel.

Mindkettőre szükség van azonban. Tudjon a hívő ember kürtszóként „tiszta zengést tenni” (1Kor 14,8), ahol ennek van ideje – s tegyük szívünket alkalmassá mások meghallgatására, emberekkel való igazi párbeszédre is, hogy Krisztus evangéliuma minél többekhez eljusson! S ami a legfontosabb, közben ne feledjük, magunkra is érvényes: „Boldog a nép, amely megérti a kürt szavát…!”

                                                                                                       dr. P. Tóth Béla

                                                                                     a Telefonlelkigondozás alapítója