Lejátszáshoz kattintson a nyilra!

Dupla kattintásra teljes képernyőn is megnézheti!

A labda
Te Gömbölyű, mely két kéz melegét tovább adod, röpülve, untalan,
mint a sajátod; az suhant beléd, mi illanó s a tárgyba súlytalan,

még nem dolog, de már elég dolog, hogy innen, a formákba öltözött
földből a testbe át nem párolog: te röpülés és leesés között

még tétovázó, ami, hogyha száll, mint hogyha vinné ernyedetlenül,
föl, a dobást - s ha hullik és ha áll,

a játszóknak helyet mutat felül
s egyszerre ő lesz a csoport urává, mely átalakul új táncfigurává,
majd várva, vágyva olthatatlanul, a röpte hirtelen elül
s magas kezek mély csészéjébe hull. _{(Rainer Maria Rilke)}